Vásárlás közértben

Gyermekkel vásárolni nem mindig könnyű feladat. A rengeteg finomság, az újdonságok varázsa kihívás elé állíthatja a szülőket. Amikor szenzoros gyermeket nevelünk, és együtt megyünk vásárolni, sok olyan új ingerrel találkozhat gyermekünk, amelyet nem tud feldolgozni, és így a vásárlás meltdown-ba torkolhat. A fények túl erősek, a bevásárló kocsi zörög, légkondicionált a helyiség, és még sokan is vannak.

A sok színes tárgy, esetleg síró gyerekek, az illatok, a zene mind megzavarhatják a gyermeket. Lehet, hogy perceken belül sírva kéri, hogy hagyjuk el az üzletet, vagy éppen mindent meg szeretne fogni.

Tehát míg nekünk, akik a bejövő ingereket fel tudják dolgozni, a bevásárlás nem okoz gondot, gyermekünknek ez egy nagyon nagy kihívás, hisz rengeteg ingerrel kell(ene) egyszerre megküzdenie.

A bevásárlás így stressz forrássá válhat, és amikor éppen sorban állunk egy tele pakolt bevásárló kocsival, a gyermekünk pedig nem bírja tovább, és bekövetkezik a meltdown, nehéz helyzetbe kerülhetünk...

Mindig gondoljuk végig, és ha tudjuk, alaposan tervezzük meg a vásárlás menetét és időpontját.

Előfordulhat, hogy nem sikerül megoldani a gyermekkel együtt elintézni a vásárlást, ezért mindig számítsunk rá, hogy lehet vissza kell mennünk később egyedül.

Fontos, hogy ne felejtsük el: ez nem hiszti, nem akaratosság! Lehet, hogy egy csoki megvételének elutasítása a kezdeti pont, de ez az ingertúltelítődés miatt gyorsan csaphat át meltdownba. Ne felejtsük el, hogy ez egy reakció, nem direkt csinálja, nem tudja kontrollálni.

Néhány stratégia arra, hogyan is készüljünk erre a mások számára hétköznapi feladatra.

• Fontos, hogy a gyermekünk megismerje a vásárlás folyamatát, de nem kell mindig magunkkal vinnünk. Gondoljuk végig, hogy melyek azok a szabad időpontok, amikor nem kell rohanni a bevásárlással, amikor van időnk a gyermek tempójában végigjárni az üzletet.

• Ha a gyermekünk elég idős már, meg lehet kérni, hogy a bevásárló listáról rakja bele a kosárba a szükséges dolgokat.

• Amennyiben megoldható, kérjük meg valamelyik családtagunkat, barátunkat, hogy kísérjen el minket. Ez nagyon hasznos lehet, ha a gyermek nem bírja tovább a bejövő ingereket, hiszen ki lehet vele menni az üzletből, és nem kell otthagynunk a bevásárló kosarat.

• Legyen nálunk néhány olyan tárgy (kisautó, kulcscsomó, kedvenc plüss állat, stb.), amellyel esetleg el tudjuk terelni a figyelmét. Bizonyos esetekben elég lehet egy kifli, amit a kocsiban elmajszol a gyermek, hogy nagyobb gond nélkül tudjuk kivitelezni a bevásárlást.

• Az „elterelő hadművelet” hatása is korlátozott, így ha lehet, ne húzzuk sokáig a válogatást. Esetleg később, mikor a gyermek nincs velünk, menjünk vissza és vegyük meg a kimaradt szükséges dolgokat.

• Talán a legfontosabb, hogy tervezzünk előre. Ha nem sikerül elsőre, ne adjuk fel.

Ahonnan sok ötlet származik:

• Roya Ostovar, Ph. D.:The Ultimate Guide to Sensory Processing Disorder.

• Terri Mauro, The EVerything Parent's guide to Sensory Integration Disorder