Vidámpark

Amennyiben úgy döntünk, hogy vidámparkba megyünk gyermekünkkel, készüljünk fel alaposan erre a programra. Egy szenzoros gyermeknek a vidámpark rengeteg új és olyan ingert tartogathat, ami túltelítődést okozhat.

Néhány tipp:

  • Próbáljunk meg olyan időpontot választani, amikor nincsenek sokan. A nyári látogatás helyett érdemesebb tavasszal vagy ősszel menni.
  • A vidámparkokban sok az ember. Nagy a hangzavar, általában szól a zene, gyerekek sírnak, és a különböző attrakcióknak is lehet hangos zaja.
  • A sok büfé, a sok illat és sok fajta étel nehézség lehet. Legyen mindig nálunk valami nass, olyan étel, amit tudjuk, hogy gyermekünk biztosan megeszik. Ha a feltételek megfelelnek, olyan helyen üljünk le vele enni, ahol kevesebben vannak és nincsen nagy tömeg.
  • Sok a színes játék. Mielőtt a vidámparkba látogatunk, nézegessünk képeket az interneten, válasszuk ki, hogy mire szeretnénk felülni.
  • A parkban ahhoz, hogy egyik helyről a másikra átjussunk, sokat kell sétálni. Lehet bérelni húzható autót, vagy ha gyermekünk még kicsi, vigyük magunkkal a babakocsit.

Ha ingerkereső a gyermekünk:

  • gondoljuk végig és tájékozódjunk arról, hogy melyek azok a játékok, amikre felülhet. Ezt beszéljük át mielőtt megyünk. Magyarázzuk el a gyermeknek, hogy vannak játékok, amelyek magassághoz és korhoz kötöttek, így lehet, hogy nem mindenre ülhet fel, ami tetszik neki.
  • A hullámvasút, dodzsem, szellemvasút, stb. az ingerkereső gyermekek számára nagy élményt nyújthat. Mindennek ellenére figyeljük a gyermekünket, mert bármikor betelítődhet az új ingerektől és élményektől.

Ha gyermekünk ingerkerülő:

  • Ha tudjuk, hogy gyermekünknek problémája van a vesztibuláris ingerekkel, olyan játékokat keressünk, amely nem jár hirtelen mozgással, amely számára is elviselhető.
  • Ne erőltessünk semmit! Lehet, hogy csak megfigyel majd, és az elején nem szeretne semmit kipróbálni.
  • Készüljünk fel arra a lehetőségre is, hogy nem úgy sül el a tervezett program, ahogy gondoltuk. Vonjuk le a következtetést és ne felejtsük el, hogy a gyermekünk nem szándékosan viselkedik így.

A vidámparkkal együtt jár a sorban állás. A várakozás a legtöbb gyermeknek problémát okozhat egy szenzoros gyermek számra pedig különösen.

Néhány tipp:

  • Sok az ember, akaratlanul is egymáshoz érnek, hangosak. Használjuk a fültokot, füldugót, ha már nagyobb, vigyünk magunkkal Mp3 lejátszót, amíg sorban állunk.
  • Vannak olyan parkok, ahol (diagnózis függő) lehet olyan kártyát kapni belépéskor, amivel nem kell sorban állni, hanem külön is beengedik a gyermeket és kísérőjét.
  • Előállhat az a helyzet, hogy végigálltuk a sort és a gyermekünk meggondolja magát. Már nem akar felszállni. Ne erőltessük, ne idegeskedjünk. Inkább legyünk büszkék a gyermekünkre. Mert ez azt jelenti, hogy felmérte a helyzetet, és magától tudta (lehet, nem tudja még elmondani), hogy számára túl sok lett volna az inger. Mindenképpen beszéljük át, mi volt a probléma, mi zavarta, miből érezte vagy tudta, hogy nem szeretne felszállni. Sokat lehet az ilyen helyzetekből tanulni.

Nyilvános mosdó használata

  • Ez igazi kihívás lehet. Sok a szag, az ember. Ma már bizonyos helyeken vannak családi mosdók is, ahova könnyebben be tudunk menni a gyermekkel.
  • Ha ilyen lehetőség nincsen, készítsük fel a gyermeket erre a procedúrára.
    • Legyen nálunk kézfertőtlenítő, kéztörlő, így nem muszáj kezet mosni, elég, ha azzal alaposan áttörölgetjük a kezét.
    • Legyen nálunk elég papír zsebkendő, nem mindenhol van WC-papír.
    • Ha szükséges, rakjuk rá a fültokot, mielőtt bemegyünk, így nem hallja majd annyira élesen, ha mások lehúzzák a WC-t.
    • Próbáljunk minél gyorsabban végezni.
    • Ha kijöttünk, dicsérjük meg. Lehet, hogy mások számára teljesen természetes folyamat egy nyilvános WC használata, de a szenzoros gyermekek egy részének ez nagyon nagy kihívást és nagy erőfeszítést igényel.

 

Szenzoros gyermekkel kihívásnak tűnhetnek ezek a programok. Ha jól felkészülünk és felkészítjük a gyermekünket, beleszámítjuk azt a lehetőséget, hogy lehet, hogy nem úgy sül el a dolog, ahogy terveztük, nem idegeskedünk, nagy kaland várhat ránk.

Ne felejtsük el: a gyermekünk nem akar minket idegesíteni, szeretné élvezni az együtt öltött időt, az új kalandot, de az SPD miatt neki hosszabb ideig tart az új ingerekhez való alkalmazkodás. Ha kivárjuk és megvárjuk, míg akklimatizálódik, akkor nagy valószínűséggel, jó élményekkel távozhatunk majd!

 

Ahonnan az ötletek származnak:

Lindsey Biel , M.A. OTR/L and Nancy Piske: Raising a sensoy smart child

Kép:google.com