Az autóban

SPD-s gyermek az autóban

A mai világban elkerülhetetlen, hogy ne találkozzon a gyermekünk autóval. Lehet, hogy mi magunk nem rendelkezünk járművel, mégis szükségünk lehet arra, hogy egy hosszabb távolságot így tegyünk meg.

• A szenzoros gyermekek egy része nehezen viseli a biztonsági övet, a rádiót, a motorzajt, illetve a közlekedés hangjait. Problémát okozhat egy hirtelen fékezés, a fekvőrendőrön történő áthajtás, stb.

• Egy jól kidolgozott „túlélési” tervvel kellemesebbé, elviselhetővé tehetjük az autózást.

• A biztonsági öv nagyon fontos. Anélkül nem lehet utazni. Lehet, hogy a gyermekünk túlérzékeny a biztonsági öv érintésére, zavarja, hogy a mellkasán megy át. Lehet, hogy egyik kezét kibújtatja, így nem a nyakánál megy el az öv.

  • Megoldás lehet - amíg megengedett -, ha olyan gyermekülést használunk, amiben nem az autó biztonsági övével kell bekötni a gyermeket, hanem magának az ülésnek van öve - mint a babahordozókban, amiket a gyermek életének első hónapjaiban használunk.

  • Amennyiben nem találunk ilyen ülést, vagy gyermekünk kinőtte, lehet kapni biztonsági öv terelőket, amellyel beállíthatjuk, hogy ne nyomja az öv a gyermek nyakát.

  • A gyermeküléseket fel lehet emelni magasabb pozícióba, így a biztonsági öv ellátja a feladatát, de nem szorítja a gyermeket.

  • Nagyon fontos, hogy komolyan vegyük a gyermek jelzéseit! Ha ki tudjuk találni, hogy tudja elviselni a biztonsági övet, az mindenki számára megkönnyíti az utazást. Amennyiben nem sikerül, akkor kibújhat az ülésből, vagy úgy használja az övet, hogy az veszélyezteti a biztonságát.

• Amennyiben több gyermek utazik egyszerre az autóban, kialakulhat konfliktus is. Ha van hely az ülések között, rakjuk a gyerekek közé egy párnát, hogy „elválasszuk” őket. Vannak autók, amikben van kartámasz, ez is elég lehet ahhoz, hogy ne nyúlkáljanak át egymás „területére”.

• Ha rendelkezünk hordozható DVD-lejátszóval, Mp3-lejátszóval, ne egyet vigyünk magunkkal. Legyen mindenkinek saját használatra egy, így megelőzhetjük a konfliktust.

• Abban az esetben, ha több felnőtt is utazik velünk, érdemes megpróbálni, hogy a nagyobb gyermeket előre ültetjük (természetesen ez kor és magasság függő), míg a másik felnőttet pedig hátra.

• Próbáljunk meg a lehetőségekhez, szituációhoz mérten nyugodtak maradni. Ha a feszültség elhatalmasodna, álljunk félre, és akkor induljunk csak tovább, ha mindenki megnyugodott.

• Az út tervezésénél mindig hagyjunk magunknak több időt, mert lehet néhányszor meg kell állni, mert a gyermek nem bírja az autózást, éppen meltdown-ja van, stb. A késés lehetősége mindenkit csak stresszel, de ha előbb érünk oda, akkor még van idő rendbeszedni magunkat és megnyugodni.

Ahonnan ötletek származnak:

Terry Mauro: The Everything Parent’s guide to Sensory Processing Disorder

Britt Collin,Ms, OTR,Jackie Lindner Olson: Sensory Parenting-From Newborns to Toddlers

Britt Collin,Ms, OTR,Jackie Lindner Olson: Sensory Parenting-The Elementary Years

Képek forrása: google.com