Amikor nélkülünk nyaral a gyerek

A mai világban, főleg az óvódai és iskolai szünetekben, sokan rákényszerülnek arra, hogy gyermeküket családtagokra vagy barátokra bízzák, akár napközbeni felügyeletről, akár néhány napos távollétről van szó. A gyermekeket megviselheti ez, egy szenzoros gyermeknél pedig jóval több előkészületet igényel.

Mikor először szembesülünk azzal, hogy gyermekünkkel valami nincsen rendben, valami „más”, rengeteg tanáccsal, ötlettel látnak el minket a körülöttünk lévők. Sokan - arra hivatkozva, hogy már feneveltek x gyermeket - osztják meg akár kéretlenül is tapasztalataikat. Ez a szülő számára sok stresszt okozhat. Amikor eltérő fejlődésmenetű gyermeket nevelünk, sokszor szembesülünk azzal, hogy ami normál fejlődésmenetű gyermeknél működik, nálunk nem biztos, hogy fog.

Tehát gondosan készítsük elő, amikor gyermekünket másra bízzuk. Kortól függetlenül ne hozzuk a gyermekünket olyan helyzetbe, hogy egyedül kelljen megküzdenie olyan szituációkkal, amelyek az állapotából adódóan nehézséget okoznak neki. Nem kell, hogy egyedül csinálják, nem várható el tőlük.

Néhány tipp, hogyan készítsük elő, ha más vigyázz a gyermekre, vagy máshol kell nélkülünk eltöltenie pár napot:

• Beszéljünk barátainkkal, a családtagokkal az SPD-ről (ha más diagózisa is van a gyermeknek, arról is). Biztosítsunk szakirodalmat, weboldal elérhetőségeket, adjunk teret a kérdéseinknek.

• Irjuk össze és adjuk oda nekik, hogy mi okoz gondot a gyermeknél, milyen megoldások vannak, stb.

• Ha úgy érezzük, hogy nem értik, nem tudják elfogadi a gyermek állapotát, olyan személyt keressünk, aki elfogadja a gyermek problémáit. Eleve megviselő lehet egy gyermek számára, hogy a szülők nélkül van valahol, ha még extra stressz is éri, és nem fogadják el, nem értik a szenzoros nehézségeit, az állapotát, ez csak rossz élményekhez és kellemetlen napokhoz vezethet mindenki számára.

 

Amikor új/régi helyre érkezünk:

• Nézzünk körül, hogy van-e valami, ami szenzoros ingertúltelítődést válhat ki.

  • kutya az ablak alatt ugat

  • pont a gyermek szobája mellett van a légkondicionáló ventillátora

  • az ő szobájának az ablaka néz egy forgalmas útra, stb.

• Nézzünk körbe és beszéjük át a gyermekkel, hogy hol vannak azok a helyek, ahol kiélheti majd az ingerkereső tevékenységét, ahol futkározhat, ugrálhat, festhet stb.

• Ha nem gyerekbiztos a hely, ahol gyermekünket hagyjuk, beszéljük át azzal, aki vigyáz majd rá, hogy hol-mit csinálhat gyermekünk.

Az alvás:

• Sokan nem szeretnek máshol aludni. Szenzoros gyerekek esetében, akiknél az alvás eleve problámás lehet, nagy kihívás ez.

• Ha gyermekünk súlyozott takaróval alszik, mindenképpen vigyük magunkkal.

• Próbáljuk meg az ágyat, ahol aludni fog, minél kuckósabbá tenni.

• Ha zenét hallgatva alszik el, vigyük azt is magunkkal

Étkezés:

• Sok szenzoros gyermeknek okoz gondot az étkezés. Egy új helyen mások az illatok, a hangok, az ételeket is másképpen készítik.

• Ez egy olyan szituáció, ami hamar ingertúltelítődéshez vezethet.

• Beszéljük át azzal a személlyel, aki vigyáz rá, hogy mit és hogyan eszik a gyermekünk. Mondjuk el, hogy ne erőltessék új ételek kipróbálását, és azt sem, hogy egyen a gyermek(végszükség esetére vigyünk magunkkal olyan ételeket, akár fagyasztva is, amit tudjuk, hogy gyermekünk megeszik).

• Ha lehetőség van rá, és a gyermek így könnyebben eszik, biztosítsuk, hogy külön is ehessen. Vigyük magunnkal a kedvenc poharát, evőeszközét, tányérját.

• Beszéljük át  a gyermekünkkel, hogy jelezze, ha sok neki a inger, és a vendéglátóval, hogy hagyja, hogy a gyermek bármikor elmehessen az asztaltól.

• Néhány tipp:

  • próbáljuk meg kimozgatni a gyermeket evés előtt, így talán könnyebben ül majd meg

  • fogadjuk el, hogy 10-15 percnél többet nem tud egy helyben maradni (sok gyermek még ennyit sem tud)

Játék, új barátok, új játszótér

• Egy szenzoros gyermeknek, aki nehezen akklimatizálódik az új ingerekhez, hosszabb ideig is eltarthat, mire fel tud oldódni a számára új, ismeretlen helyen (lehet, hogy gyakran tartózkodik ezen a helyen, akkor is hathatnak úgy az ingerek, mintha először járt volna ott).

• Az új hangok, fények, új emberek beszéde és hangszíne mind stresszforrás lehet.

  • Engedjük, ha szüksége van rá, hogy gyakrabban elvonuljon („szenzoros szünet”).

  • Vigyük magunkkal a „szenzoros csomagot”.

• Ha előre szervezünk találkozót, mondjuk el, hogy a gyermek pl. érzékeny az érintésre. Így az értetlenséget és a konfliktust elkerülhetjük.

• Figyeljünk a gyermekre, de ne legyünk állandóan a sarkában. Ha kell lépjünk közbe, de ha úgy látjuk  a konfliktust a másik gyermekkel képes megoldani, akkor hagyjuk.

 

Az élet hoz olyan helyzeteket, hogy nincs más választásunk, másra kell a gyermeket bízni. Beszéljünk mindig a gyermekkel arról, hogy mi vár rá, kihez megy látogatóba, ki vigyáz majd rá. Ami talán a legfontosabb, olyan személyre bízzunk, aki elfogadja őt, és megérti a problémáit.          

 

Ahonnan az ötletek származnak: