Óvoda

„Osztani magad, hogy így sokasodjál,
Kicsikhez hajolni, hogy magasodjál,
Hallgatni Őket, hogy tudd a világot,
Róluk beszélni, ha szólsz a világhoz!”
(Váci Mihály)

 

Minden család számára eljön az a pillanat, amikor gyermeke óvodába megy. Ez egy új, nem könnyű életszakasz. Amikor eltérő fejlődésmenetű gyermeket nevelünk, és elérkezünk az óvodakezdéshez, rengeteg aggodalommal, szorongással találkozunk.

  • Vajon jó intézményt választottunk-e?
  • Elfogadják-e olyannak amilyen?
  • Megkapja-e azt az „extra” figyelmet, törődést, ami az állapota miatt szükséges?
  • Hogyan viseli majd a gyermek, ha ott kell egyedül maradnia?
  • Ki tudja-e fejezni, hogy mire van szüksége, mi a problémája?

 

Ezernyi kérdés, amelynek jó részére csak „menet” közben kapunk választ.

Mielőtt óvodát keresünk gyermekünknek, gondoljunk át néhány fontos kérdést:

Mikor eldöntöttük melyik óvodába megy:

  • Ha jártunk a Tanulási és Képességeket vizsgáló bizottságnál, és ők jelölnek ki intézményt, akkor is fontos, hogy amikor a kijelölt intézmény szülői értekezletére megyünk, akár előre egyeztetve az óvonénikkel, beszéljünk néhány mondatot azon személyekkel, akik majd a gyermekünkkel dolgoznak.
    • Mondjuk el a gyermek nehézségeit, azt, hogy miben jó, mire hogy reagál.
    • Mit hogyan kezelünk, mire hogyan reagálunk szülőként.
    • Nagyon fontos, mégha sokszor nehéz is megvalósítani, hiszen az óvópedagógusok egy csoportban nem csak a mi gyermekünkre figyelnek, hogy hasonló szabályok legyenek és hasonló reakciók, mint otthon.
      • Például:
        • ha a gyermek csak szappannal mos kezet, tehát a folyékony szappan gondot okoz, beszéljük meg, hogy viszünk magunkkal az óvodába is normál szappant.
        • Ha súlyozott takaróval alszik csak, beszéljük meg, hogy visszük azt is, stb.
    • Beszéljük meg, hogy milyen fejlesztéseket tud az óvoda biztosítani, és mi az, amit nem ott kap majd meg.
  • Ha nem állami óvodába megy a gyermekünk (magánóvoda, alapítványi óvoda, családi napközi, stb.)..
    • Üljünk le a vezetővel, óvonénikkel, dajkákkal és mindenkivel, akivel az intézményben a gyermekünk kapcsolatba kerülhet.
      • Beszéljünk a gyermek diagnózisairól.
      • Mondjuk el mi az, ami nehézséget okoz, mik az erősségei.
      • Hogyan tudják a meltdown-t kezelni.
      • Amennyire lehetséges, próbáljunk mindet összeírni arról, ami könnyebbé teheti megoldani a nehezebb helyzeteket, és ami elősegíti, hogy gyermekünk könnyebben illeszkedjen be.
      • Fontos, hogy az összes olyan személy, aki a gyermekkel találkozik, tudja, hogy mi az, ami gondot okozhat.
        • Pl.: Ha nem minden gondozó tudja, hogy a gyermek nem tudja elviselni a benti cipő – szabály a benti cipő viselete - és ráerőlteti a gyermekre a cipőt, akkor ez meltdown-ba torkolhat.

 

  • Biztosítsuk azon segédeszközöket, amiket otthon is használunk:
    • fültok, megfelelő cipő és ruházat
    • megfelelő pelenka, cumi, stb.
    • Ha használunk bármilyen kép kommunikációs rendszert:
      • ezzel kapcsolatos szakirodalom, elérhető weboldalak
      • napirend, heti rend táblák, folyamatábrák, stb.
  • Ha mód van rá, járjunk be a gyermekkel az óvoda kezdés előtt néhány hétig egy-egy órára (általában a magánóvodáknál vannak játszócsoportok, vagy külön programok a hét folyamán, ahova külsősök is bejárhatnak), így megismerheti a csoportszobát, a gyerekeket, a gondozókat. Megismerhetjük, hogy milyen ingerek vannak a szobában:
    • Fény
    • Hőmérséklet
    • Van-e a közelben olyan zajforrás, ami nehézséget okozhat:
      • Mikor nyírnak füvet.
      • Vannak-e a közelben vízvezetékek, amelyek hangosak, ha valahol a vizet megnyitják az épületben.
      • Forgalmas útra néz-e a csoportszoba, stb-
  • Nézegessünk könyveket az óvodáról. Kezdjünk erre hónapokkal előbb felkészülni. Beszéjük át, hogy mi várható. Ha már tudjuk, hogy működik a beszoktatás, erről is beszéljünk.
    • Ha használunk képkommunikációt:
      • Készítsünk óvodával kapcsolatos történeteket.
  • Beszéljünk az étkezésről:
    • Sok SPD-s gyermeknek van ételallergiája, ételintoleranciája. Mondjuk el, hogy mit ehet és mit nem (ezt a beiratkozásnál általában megkérdezik az adatok felvételénél). Ha szükséges és meg tudjuk oldani, vigyük mi az ennivalót.
      • Ha csak egy bizonyos tányérból és evőeszközzel eszik, biztosítsuk ezeket az óvodának.

Amikor oviba készülünk

  • Amikor az óvodához ruhát vásárolunk, gondoljuk végig, hogy mi az, ami a gyermeknek kényelmes. Milyen cipő, zokni, ruha az, amiről tudjuk, hogy nem lesz számára elviselhetetlen, amiben kényelmesen érzi magát. Ne a „divatos” öltözetre törekedjünk, hanem arra, mi az elviselhető szenzoros gyermekünknek.
  • Ha tömegközlekedéssel megyünk az oviba, akkor néhányszor menjünk végig az útvonalon, mielőtt elkezdődik a beszoktatás, így a gyermek is tudja, hogy hova megyünk, hol kell leszállni (természetesen ez korfüggő), hogy hol vannak olyan zajforrások, amik neki kellemetlenek, stb.
  • Készüljünk fel arra, hogy nem biztos, hogy „gyors” lesz a beszoktatás.
  • Készítsük fel magunkat arra, hogy a gyermekünk sírni fog utánunk (normál fejlődésmenetű gyermekeknél is természetes reakció ez). Tudatosítsuk magunkban azt, hogy szüksége van a közösségre, és nekünk szülőként is szükségünk van arra (még ha ezt nagyon nehéz bevallani és megfogalmazni, kimondani meg végképp), hogy kapjunk egy kis szusszanásnyi időt.
  • Készüljünk fel arra, hogy lehet, hogy gyermekünk az óvodában összetartja magát, nem borul ki, „rendesen” viselkedik, viszont ahogy kilépünk a kapun, elszabadul a pokol.
    • Fontos, hogy erre felkészüljünk. Ez hetekig is eltarthat. Lehet, hogy őrjöngeni fog, kezelhetetlen lesz, stb.
    • Nagyon sok eltérő fejlődésmenetű gyermek képes - amíg oktatási intézményben van - egyben tartani magát, utána viszont nagyon nehezen lehet vele együttműködni.
      • Abban az esetben, ha úgy érezzük, hogy túl sokáig áll fent ez az állapot, beszéljünk a fejlesztőinkkel és az óvonénikkel.
      • Kérdezzük meg, hogy mit tapasztalnak az óvodában.
        • Például: lehet, hogy a gyermekünk az, aki az ablak mellett ül étkezéskor, vagy ott van az ágya alvásnál, az ablak alatt pedig gyakran járnak autók, vagy ott van egy ventillátor, a konyha ablaka, stb. Ez egy SPD-s gyermeknek túl sok inger lehet, amit nehezen vagy egyáltalán nem tud kezelni.

Fontos:

  • Kommunikáljunk az óvodával és a személyzettel.
  • Amennyiben konfliktus alakulna ki, próbáljuk azt minél hamarabb rendezni.
  • Ha nagyon rossz az óvodában a helyzet, vegyük ki a gyermekünket és keressünk másik intézményt. Természetesen ez nem egy könnyű helyzet, és mivel a szülőnek dolgozni kell, nem biztos, hogy év közben könnyen megoldható. Mindenképpen próbáljunk alternatív megoldást találni.
    • Nagyon fontos, hogy ne legyenek a gyerekeknek (ez normál fejlődésmenetű gyermekekre is vonatkozik) rossz tapasztalataik. Egy eltérő fejlődésmenetű gyermeknél nagyon kell figyelni arra, hogyha a tünetei rosszabbodnak, ha szorongani kezd, stresszel, akkor minél előbb avatkozzunk be. Ne szolgáltassuk ki őket annak, hogy olyan címkéket ragasszanak rájuk (hisztis, rossz, fura, kezelhetetlen, szelektív halló. stb.), ami egy életre nyomot hagy a lelkében.
    • Ez azért nagyon fontos, mert ezzel megelőzhetünk a későbbiekre nézve társbetegségeket (pl. szorongás, depresszió, stb.).

Szülőként nehéz elengedni a gyermekünket. Ezen új életszakaszban - minden nehézsége ellenére - sok pozitív élményben is lehet részünk.

  • Egyrészről tanúi lehetünk annak, hogy gyermekünk barátságokat köt és fejlődik.
  • Részt vehetünk olyan ünnepségeken, amelyekről nem gondoltuk, hogy valaha is részesei lehetünk (Anyák Napja, Mikulás, Karácsony, stb.).
  • Megismerhetünk hasonló problémákkal küzdő szülőket
  • Talán az egyik legfontosabb, amit megtapasztalhatunk: az a rengeteg küzdés, fejlesztés, terápia, a rengeteg befektetett energia, most kicsit megtérül. Mert bárhogy is lesz/legyen, azt elmondhatjuk büszkén, hogy a mi gyermekünk is óvódás lesz. Ez egy nagy lépés, főleg, ha nem tudtuk valaha megvalósul-e.

"Csináljon bármit, ami nyitogatja szemét és eszét, ezért szaporítja tapasztalatait.

Ő azt hiszi: csak játszik, de mi már tudjuk, mire megy a játék.

Arra, hogy e világban otthonosan mozgó eleven eszű és tevékeny ember váljék belőle"

-Varga Domonkos-

                                                                                                                                                         

Ahonnan az ötletek származnak:

Terri Mauro: The Everything parent’s guide to Sensory Processing Disorder

Britt Collins,MS, OTR and Jackie Linder Olson:Sensory Parenting: From Newborns to Toddlers

Lindsey Biel, M.A,OTR/L and Nancy Peske: Raising a sensory smart child

 


Hitwebcounter
get code for tracking website
Track Web Visitors