Iskola

 

“Kezdeményezni, azután hagyni, hogy a gyermek szabadon kibontakoztathassa képességeit.

Ez a pedagógus feladata.”

Maria Montessori

 

Gyermekünk elballagott az óvodából. Lezárult egy korszak, és egy új kezdődik. Iskolás lesz. Ha eltérő fejlődésmenetű gyermeket nevelünk, ekkora már általában körvonalazódik, hogy milyen iskolát kell keresnünk.

  • Ha a Tanulási és Szakértői Bizottság jelölte ki az intézményt, akkor tudjuk, hogy hova kell mennünk, körbe tudunk kérdezni az ismeretségi körben, hogy milyen is az iskola, milyenek a tanárok, a gyerekek, milyen fejlesztések vannak, stb.
  • Ha nincs kijelölt intézmény, és nekünk kell választani, akkor alaposan végig kell gondolnunk, hogy mi is az, ami megfelel a gyermekünknek.

 

Amikor egy SPD-s gyermek iskolába megy, más nehézségekkel kell szembenéznünk. Azzal, hogy nagyobb lett, talán jobban meg tudja fogalmazni, hogy mi az, ami neki nehézséget, gondot okoz. Lehet, hogy könnyebben tudunk felkészülni az iskolára, mint az óvodára.

Azzal, hogy iskolába megy, más problémákkal kell szembenéznünk, mint az óvodában:

Tanterem:

  • Lehet, hogy a szülői értekezleten megtudjuk, hogy melyik teremben lesz gyermekünk, ha módunk van rá, nézzük meg a termet.
  • Ha gyermekünk érzékeny a fényre, próbáljuk megbeszélni a tanárral, hogy olyan helyre ültesse, ahol nem süt rá a nap, amikor a termet éri a fény.

Pad:

 

  • Egy ingerkereső SPD-s gyermeknek nagy nehézségeket jelent, hogy egy helyben üljön a padban. Attól függően, hogy milyen iskolát választottunk, a következő dolgokat tehetjük.
    • Elképzelhető, hogy a pad túl magas, és ahogy a széken ül, nem ér le a lába, ami stresszt okoz neki. Ha lehet állítani a pad magasságán, vagy magasabb széket bevinni, próbáljuk meg.
    • Lehet, hogy túl kicsi a pad, túl szűk és kényelmetlen. Ebben az esetben érdeklődjünk, nem tudnak-e szélesebb padot biztosítani.
    • Ha együttműködő az iskola és annak személyzete, érdeklődjünk arról, hogy nem lehet-e, hogy szék helyett - ha nem is állandóan – a gyermekünk fitnesz labdán üljön. Ez egy ingerkereső gyermek számára már “elég” inger lehet, hogy ne kelljen állandóan mozgolódnia.
  • Előfordulhat, hogy a gyermeknek bizonyos órái más tanteremben vannak. Ez egy olyan gyermeknél, aki nehezen vált, problémás lehet.
    • Amennyiben van segítője (pl. gyógypedagógiai asszisztens, stb.) beszéljük át vele, hogy milyen technikákat használunk, mikor gyermekünkkel helyszínt változtatunk.
    • Ha nincsen segítője, beszéljünk minden olyan személlyel, aki a gyermekünket tanítja.

Testnevelés óra:

  • Ingerkereső gyermekeknek nagyon jó lehet ez az óra, amikor fel-alá futkározhatnak, és kiengedhetik a gőzt.
  • Ingerkerülő gyermekeknél viszont problémás lehet.
  • Nehézséget okozhat az átöltözés, a közös öltöző használata, az öltözőben érezhető különböző illatok.
    • Beszéljünk a testnevelő tanárral:
      • Mondjuk el a gyermekünk diagnózisait, hogy mi az, ami a problémát okozza.
      • Ha megoldható, hogy később öltözzön, mint a többi gyermek, akkor elkerülhető az, hogy már az elején túltelítődjön.
      • Gyakoroljuk otthon az átöltözést, a cipőfűző kötést, stb.
      • Mondjuk el, hogy mely mozgásformák okoznak nehézséget.
        • Olyan gyermekeknél, akik vesztibuláris rendszerével probléma van, nehezen viselik, ha a lábuk elhagyja a talajt, gyakran elesnek, stb. Nem biztos, hogy a kötélmászás, vagy zsámolyugrás a legmegfelelőbb feladat számukra.
        • Egy taktilisan túlérzékeny gyermeknél túltelítődési forrás lehet, ha olyan feladatokat kell megcsinálnia, ami számára elviselhetetlen, pl. kötélmászás, távolugrás (homokba érkezés), bukfencezés, stb.
      • Nagyon fontos, hogy tisztázzuk a tanárral, hogy mi okoz problémát, hogy ne úgy tűnjön, hogy gyermekünk “kényes”, “ellenálló”, “hisztis”, és emiatt büntessék, megszidják, stb.
      • Mivel az SPD egyenlőre még nem egy széles körben ismert fejlődés neurológiai betegség, ezért nekünk, szülőknek kell biztosítanunk minden elérhető információt, amely segíthet a gyermekünknek boldogulni az iskolában.

Étkezés az iskolában:

  • Egy olyan gyermeknél, aki nagyon nehezen eszik, az iskolában történő étkezés nagyon megterhelő lehet.
    • Beszéljük át az ezért felelős személlyel, hogyan tudunk megoldást találni
      • Készítsük el azon ételeket, amelyeket gyermekünk szívesen eszik.
      • Beszéljük át, ha a közösségben való étkezés problémás, hogyan tudjuk megoldani azt, hogy közösségben is egyen, meg nem is.
        • Esetleg, ha van az étkezőben olyan asztal, ami kicsit távolabb esik a többi asztaltól, kérjük meg, hogy oda ültessék (nem kell, hogy egyedül egyen, ha van, akivel szívesen eszik együtt, vagy akit “el tud viselni”, üljön azzal egy asztalnál).
      • Amennyiben lehetséges, és meg tudjuk oldani, hogy mi vigyük neki az ebédet, beszéljünk a konyhai személyzettel arról, hogy mit hogyan rakjanak a tányérra, mit melegítsenek meg, és mit nem, stb.
  • Nagyon fontos, hogy egyrészről a gyermekünk ne érezze, hogy más bánásmódban részesül, mégis tudja, hogy a szenzoros problémái miatt felmerülő nehézségeket megfelelő hozzáállással kezelik (tehát nem szégyenítik meg, szidják meg, mert nem tudja ugyanazt enni, mint a többi gyermek).
  • Ne érezzük “cikinek” ezt a helyzetet. Mindenki számára az a cél, hogy a gyermek a legkevesebb nehézséget tapasztalja.

Iskolába érkezés és hazamenetel

  • Ha nehezen viseli gyermekünk a tömeget, a sok zajt, érdemes előbb indulnunk az iskolába.
    • A nagyobb tömeg előtt érünk oda, akkor könnyebben le tudunk parkolni, odaadni a gyermeknek a táskáját és minden más szükséges dolgot, el tudunk köszönni, stb.
    • Amikor érte megyünk:
      • Próbáljunk meg a tömegtől távolabb megállni.
      • Menjünk a gyermek elé.
  • Ha egyedül közlekedik:
    • Eljön az az időpont is, amikor egyedül megy majd iskolába, és egyedül jön haza
      • Egy szenzoros gyermeknél ez nem biztos, hogy olyan egyszerűen kivitelezhető.
      • Gyakoroljuk az útvonalat, ha kell, készítsük el fényképekből.
        • Próbáljuk ki azt, hogy először együtt közlekedünk, majd a gyermek egyedül száll fel a kiválasztott közlekedési eszközre. Beszéljük meg, hogy néhány megállóval arrébb találkozunk. Így átbeszélhetjük a tapasztalatait, mi zavarta, arra milyen megoldás van, stb.
        • Ha megoldható, és már élesben közlekedik egyedül, próbáljuk meg olyan időpontban elindítani, amikor tudjuk, hogy nincs csúcsforgalom (tehát ne a legnagyobb tömegben utazzon). Ehhez korábban kell reggel felkelni és elindulni, de megakadályozható, hogy rossz élményei legyenek.
  • Tanítsuk meg arra, hogy hogyan kell a tömegközlekedésen “viselkedni”
  • Adjunk oda neki minden olyan segédeszközt, amely megnyugvást hoz számára:
    • Ha érzékeny a hangokra, de szeret zenét hallgatni (ez inkább nagyobbakra vonatkozik), Mp3 lejátszót vigyen magával. Így a zene, és maga a fülhallgató tompítja a nehézségeket okozó zajokat.
  • Ha esetleg “viselkedése” miatt atrocitásoknak van kitéve, készítsünk neki kitűzőt vagy karkötőt, amelyre rá lehet írni, hogy mi a probléma (Magyarországon és külföldön sokan használják ezt).
  • Ha közel van az iskola, gyalog is megteheti az utat. Nézzük meg együtt, hol kell átkelni az úton, hol van kutya, vagy egyéb olyan stressz forrás, ami gondot okozhat.

 

WC használata az iskolában

  • Vannak szenzoros gyerekek, akik nagyon nehezen viselik a nyilvános WC használatát.  A sok szag, a zaj gondot okozhat.
    • Nézzük végig az iskolát, és beszéljünk a takarító személyzettel. Kérdezzük meg, hogy tapasztalataik szerint van-e olyan WC, amelyet keveset használnak. Ha van, akkor nézzük meg ezt a gyermekünkkel, hogy később is megtalálja.
  • Kézmosás
    • Amennyiben nehezen viseli a folyékony szappant, adjunk neki kézfertőtlenítő törlőkendőt vagy gélt, amellyel tisztán tudja tartani a kezét.

 

Öltözködés

  • A mai világban a gyerekeknek fontos, hogy milyen ruhát viselnek, hogy “trendik” legyenek. Sok esetben szülőként nem mindig könnyű követni, hogy éppen mi a divat.
  • Egy szenzoros gyermeknek korától függetlenül nehézséget okozhat az öltözködés. Amikor gyermekünk iskolába kerül, és mindent megtesz azért, hogy ne tűnjön ki a “mássága” miatt, ne közösítsék ki, mert másképpen reagál az ingerekre stb., nagyon okosan kell kitalálni, hogy milyen ruha a megfelelő.
  • Legyen kényelmes, és az SPD-s gyermekünk számára elviselhető. Ma már elég sok fajta ruha kapható, akár használtruha boltokban, amelyek trendik és divatosak, teljesen jó állapotban vannak, és gyermekünk számára elviselhetőek.
  • Foglalkozzunk ezzel a kérdéssel, mert fontos, hogy gyermekünk ne érezze azt, hogy kilóg a sorból. Sajnos ezen kívül is bőven elég sok olyan nehézsége adódhat az SPD miatt, amit nehezen lehet “takargatni”.

 

Kommunikáció a tanárokkal

  • Vannak sajnos olyan helyzetek, amikor a tanárok nem tudnak megküzdeni a helyzettel. Ez nem azért van, mert alkalmatlanok, vagy mert érzéketlenek, hanem mert nincsen elég információjuk a gyermek betegségéről, állapotáról.
    • Ha  van olyan tantárgy, ami gyermekünknek nehezen megy, beszéljünk a tanárral. Beszéljünk arról, hogyan lehet a gyermeknek segíteni, hogyan tudjuk mindenki számára könnyebbé tenni mind a tanulást, mind a tanítást. Legyünk kreatívak!
    • Legyünk nyitottak a kommunikációban.
    • Amennyiben semmilyen szinten nem oldható fel a tanár és gyermekünk között a konfliktus, több dolgot tehetünk:
      • Beszéljünk az igazgatóval.
      • Kérjük át másik osztályba.
      • Ha elviselhetetlenné válik a helyzet, gondolkozzunk el az iskolaváltáson.

Fontos:

  • Sok gyermek összetartja magát az iskolában , viszont ahogy kilép a kapun “robban”. Erre készüljünk fel.
  • Nagyon fontos, hogy a gyermekünknek sikerélményei legyenek az iskolával kapcsolatban. Ehhez elengedhetetlen a jó kommunikáció az iskolával. Ha olyan problémák adódnak, amiket nem tudunk megoldani, váltsunk iskolát. Tájékozódjunk arról, hogy melyik iskolarendszer, pedagógia, ami leginkább megfelel a gyermekünknek.
  • Ha a gyermekünk szükségleteit, problémáit figyelembe véve tanítják, akkor a határ a csillagos ég.
  • Minden nehézség, aggódás, probléma ellenére, ami az iskolás évek alatt felmerülhet, lebegjen az a szemünk előtt, hogy egy napon büszkén állunk majd a ballagásán, végigizguljuk majd az érettségit vagy a szakmai vizsgákat. És ezek lesznek azok a pontok, amikor tudjuk, hogy hosszú utat jártunk be, megérte a rengeteg erőfeszítés, mert olyan dolgokat ért el gyermekünk, amiről talán álmodni sem mertünk.

 

 

“Ha valakit olyannak látsz, amilyen éppen most,

ezzel visszatartod őt fejlődésében.

De ha olyannak látod, amilyenné lehetne,

ezzel előre segíted őt életútján.”

 

Goethe

 

 

Ahonnan az ötletek származnak:

Terri Mauro: The Everything parent’s guide to Sensory Processing Disorder

Britt Collins,MS, OTR and Jackie Linder Olson:Sensory Parenting: The Elementary Years

Lindsey Biel, M.A,OTR/L and Nancy Peske: Raising a sensory smart child

 

 


Hitwebcounter
get code for tracking website
Track Web Visitors