Az érzékelési rendellenesség típusai és kategóriái[1]

Ingerületi Szabályozási problémák (Sensory Modulation Problems)

Ez az első és egyben leggyakrabban előforduló kategória, amely az érzékelési szabályozás rendellenessége.

1. Túlérzékenység-ingerkerülő[2](lásd még hiperérzékeny, hiper-reakció, túlreagálás): egy vagy több ingerfajtával szembeni túlérzékenység. A túlérzékeny gyermek agya nem tudja megfelelően gátolni az ingerületet, vagyis minden ingerre figyel, nem tudja elkülöníteni azokat. Az ilyen gyerekek számára ezek az ingerek irritálóak, zavaróak, akár bosszantóak is lehetnek.

 Három fajta reakciót[3] különítenek el.

1. „Harcolj!”: negatív, dacos, ellenálló reakciót jelent.
2. „Menekülj!”: a gyermek reakciója bizonyos ingerekre lehet undor, elfordulás, elkerülés, kiútkeresés.
3. „Ne moccanj!”: ilyen helyzetben a gyermek képtelen esetleg megmozdulni, levegőt venni, vagy akár megszólalni.

2. Alulérzékenység[4] (lásd még: alulreagálás, hypoérzékenység)

Ez az ingerekre adott gyenge reakciót jelenti. Az ilyen gyerekeknek sok ingerre van szüksége az izgalmi, éberségi állapothoz. Előfordulhat, hogy kontrollálatlanul esznek, nem érezve teltségérzetet, nem érzékelik a forrót, stb.

3. Fokozott ingerkeresés[5]

Az ilyen gyerekek minél több ingerre vágynak. Állandó mozgásban vannak, de cselekvéseik lehetnek szétszórtak, rendezetlenek. Szeretnek mindenhova felmászni, szeretik az erős, intenzív ízeket.

4. Változó érzékenység - Csapongók

AZ SPD egy másik formája az alul- és túlérzékenység kombinációja. Bizonyos ingerekre túlérzékeny, más ingerekre pedig alulérzékeny reakció tapasztalható. Ezen reakciók akár órákon belül, egy nap többször is változhat. Tehát míg reggel hozzá tud érni a gyermek a lekváros kenyérhez, addig lehet, hogy délután már heves ellenállást vált ki belőle.

 Ingerület megkülönböztetési problémák

Ez „az ingerületek megkülönböztetésének zavara, amely az egyes érzetek elkülönítésének, egymástól való megkülönböztetésének, felismerésének problémáit foglalja magába.”[6]

„Zagyvaság[7]”

Az ilyen gyermekek az ingerületek közötti megkülönböztetés problémájával küzdenek. A központi idegrendszer pontatlanul dolgozza fel a beérkező ingereket, így a gyermek nem tudja feldolgozni az adott információt, ezáltal kivitelezhetetlen lesz számára a megfelelő reakció és a mindennapokban a boldogulás nehézkessé válik.

Az ilyen gyerekek gyakran küzdenek látási-, térbeli érzékelés nehézségekkel. Testtudatuk gyenge, gyakran elesnek, saját testrészeik megérintése is nehézséget okoz. Nem megfelelő erővel fogják meg a ceruzát, a játékokat. Gyakran problémájuk van a tapintással, a térbeli mozgással, a testhelyzettel, gyakori a diszpraxia.

Érzékelés–alapú mozgásos rendellenesség

Az SPD harmadik kategóriája, amelynek két különböző típusát különböztetjük meg.

„A lagymatag”[8]

Az egyik a poszturális vagy testtartási rendellenesség, amely a mozgás-mintáknak, az egyensúlynak, és a test jobb– és bal oldal együttes használatának problémáit jelenti.

Az ilyen gyerekeknél megfigyelhető a gyenge testtartás, alacsony izomtónus jellemezheti. Esetlenül ülhetnek a padon vagy az asztalnál, szinte ”szétfolynak”. Gyakori a szemmozgás-kontroll gyengesége, amely kihat a kétszemes látásra. Ez akadályozza a testmozgást, a mozgássor tervezést. Ha a padlón ül „W” alakban teszi (térdét felhúzza, kezével átkarolja azt) azt, így lesz stabil a testhelyzete.

„Ügyetlenség”

Más néven dyspraxia. Az ilyen gyerekek gyakran küzdenek a koordinált és az akaratlagos cselekvések/mozgások végrehajtásával.

Ezek a gyerekek esetlenek, nem tudják a testmozgásukat uralni.

Dr. Ayres szerint:”ezeknek a gyerekeknek normális az intelligenciájuk és normális izmaik vannak . A probléma az izmok és az intellektus közti „híd”-ban van. Valami oknál fogva az érintés, mozgás, testhelyzet-ingerekből kapott információ nem tud átjutni azon a hídon, így a gyerekhez „nem érkezik meg” nem tudja azt használni.”[9].