A mai fejlődő világban egyre gyakoribb, hogy a gyermekkori nehézségeinkre felnőttként kapunk választ. Egyre gyakoribb, hogy felnőtteket diagnosztizálnak SPD-vel, ADD-vel, ADHD-val vagy ASD-vel és - amíg a DSM V.-ből nem került ki - AS-sel(Asperger szindrómával). Ezek a diagnózisok változást hoznak az egyén és környezete életében. Ami eddig szétszórtságnak, antiszociális, furcsa viselkedésnek, hóbortnak, stb. tűnt, annak neve lesz és ezzel rengeteg választ kaphatunk. A válaszok mellett újra felkavarodnak a gyermekkori élmények, újabb kérdések merülnek fel. Felnőttként mire diagnózist kapuk, már kialakítottunk megoldási, túlélési stratégiákat, de mégsem könnyű bedolgozni azt, hogy amire egész életünkben azt mondták, hogy „rosszak, figyelmetlenek, hisztisek, nyávogósak, stb.”, az nem más, mint egy neurológiai betegség.

 

Minden felnőtt ember küzd szenzoros problémákkal. Lehet, hogy nem súlyosak és nem nehezítik meg a mindennapokat, mert olyan területeket érintenek, amelyek kerülhetőek. Előfordul azonban, hogy nem mindig lehet elkerülni a kellemetlen ingereket.

Példák:

• Vannak, akik nem tudnak hozzáérni a selyemhez. Ez egy könnyebben megoldható probléma, mert nem szükséges, hogy legyen selyem ágyneműnk, blúzunk, pizsamánk, stb.
• Vannak, akiknek nehézséget okoz a harisnya. Abban az esetben, ha olyan munkakörben dolgoznak, ahol muszáj elegánsan öltözni és nem lehet mindig kosztümnadrágot viselni, már lehetnek mindennapos nehézségek. Felnőttként ezt könnyebb megoldani, hisz már rengeteg fajta harisnya kapható.
• Ugyanez a helyzet a nyakkendő, csokornyakkendő, zokni, cipő, stb. viselésével is. Felnőttként könnyebben viseljük el ezeket a kötelező elemeket ideig, óráig.

 

Felnőttkori meltdown

A szenzoros túltelítődés felnőttkorban is jelen van. Mivel felnőttekről beszélünk, ezért természetesen nem ugyan az a reakció, mint a gyermekeknél. Nem találkozunk fülüket befogó, a földön fekvő, síró, zokogó felnőttekkel, akiket a szüleik vagy párjuk nyugtatgat. Nem rohamszerű, mint a gyermekeknél, inkább folyamatként jelenik meg.

Megjelenési formái lehetnek:

• Hirtelen megmagyarázhatatlan idegesség, agresszivitás, amely eseménnyel nem köthető össze, de kapcsolható valamilyen fizikai diszkomfort érzéshez.
  • Pl. ha valaki nehezen viseli a zoknit vagy a zárt cipőt és nincsen lehetősége azt levenni, idővel, ha nem is mindig, de ingerültté, frusztrálttá válhat.
  • Lehet, hogy nem bírja a takarító szerek illatatát, és reggel mikor az irodájában, munkahelyén takarítanak, hirtelen frusztrálttá, idegessé válik, stb.
• Figyelembeszűkülés, nehéz koncentráció, kicsit „beszűkül a világ”
• Zaklatottság, besokallás
• Rosszabb esetben lehet dühroham, inadekvát kiabálás, csapkodás, stb.

Természetesen, mint a gyermekek esetében is, a felnőtteknél is különböző reakciók lehetnek, tehát míg az egyik egyén így, a másik úgy reagál.

Két SPD-s egy csárdában-avagy, amikor a szülő és a gyermek is SPD-s

1. Amikor nem tudunk arról, hogy szülőként szenzoros problémáink vannak

Lehet, hogy egész gyermekkorunkban illetve későbbi életszakaszaikban sok olyan megmagyarázhatatlan, megfoghatatlan problémával küzdöttünk, küzdünk a mai napig, amire úgy érezzük nincs magyarázat. Amikor észleljük, hogy gyermekünkkel valami nincsen rendben és hosszas idő után válaszokat, diagnózist/diagnózisokat kapunk, nagyon gyakran előfordul, hogy ráébredünk arra, nekünk is pontosan ez a problémánk. Ezt szülőként és felnőtt individuumként nem könnyű elfogadni. Ezernyi kérdés merül fel:

• Tőlem örökölte?
• Vannak más SPD-s felnőttek?
• Vajon a családtagoknál is jelen van?
• Hogyan dolgozzam fel, hogy gyermekként mindenki „hisztisnek, túlérzékenynek, stb.” nevezett, miközben van neve annak, ami a problémáimat okozza.

Sajnos csak angol nyelven, de ma már rengeteg önsegítő csoport, szakirodalom, internetes oldal van, amely a felnőttkorban diagnosztizált SPD-s felnőtteknek segítséget nyújt. Ne felejtsük el, hogy nem vagyunk egyedül!

2. Ha mi magunk is SPD-sek vagyunk és gyermekünk ugyancsak ezt a diagnózist kapta, a kezdeti sokk után, gondoljuk végig milyen „pozitívumokkal” is jár ez a kialakult helyzet.
   • Könnyebben megérthetjük az ő helyzetét, problémáit.
   • Könnyebben el tudjuk magyarázni partnerünknek, akár családtagjainknak, hogy mit is jelent az SPD.
   • Felmerülhetnek nehézségek:
     1. Amennyiben nem ugyanazon területek érintettek, mint gyermekünknek, ez nehézségeket okozhat, akár konfliktushoz is vezethet. Mindenképpen, ha gyermekünk már abban a korban van, üljünk le vele és mondjuk el neki, hogy mi az, ami nekünk nehézséget okoz.
     2. Érdemes, ha olyan kapcsolat alakult ki, gyermekünk fejlesztő terapeutájával beszélni a saját SPD-nkről.

 

Hogyan tudunk segíteni partnerünknek?

Nem könnyű megemészteni, ha felnőttként derül ki, hogy valami probléma van. Amennyiben partner kapcsolatban élünk, társunknak is meg kell emésztenie a diagnózist, és egy új életszakasz kezdődik.

Érdemes nagyon sokat beszélgetni a társunkkal arról, milyen érzés is az SPD, hogyan éli meg, hogyan tudunk neki segíteni, mert ezáltal gyermekünket is jobban megérthetjük.

Adódhatnak olyan helyzetek, amikor mind a gyermekünk, mind partnerünk meltdown-ba van. Egy felnőtt jobban kezeli a helyzetet, így érdemes ilyenkor biztosítani a társunkat arról, hogy nincsen semmi gond és nyugodtan kimehet sétálni, levegőzni, stb.

Ahogy egy gyermeknél, ugyanúgy egy felnőttnél is meg kell várni, amíg elmúlik a meltdown.

 

Nagyon fontos, hogy ha nehéz megemésztenünk partnerünk diagnózisát, kérjünk segítséget, keressünk valakit, akiben megbízunk, és akivel beszélgetni tudunk erről az új helyzetről. Ne hagyjuk, hogy felemésszen minket. Ez egy esély lehet arra, hogy jobban megértsük partnerünket és könnyebben rá tudjunk állni az új életmódra.

 

Legyünk türelmesek, adjunk időt partnerünknek és magunknak is.

Hasznos weboldalak felnőttkori SPD-ről:

https://www.spdlife.org/

https://spdsupport.org/index.html

 

Ahonnan az ötletek származnak:

https://www.spdlife.org/