Vesztibuláris rendszer

Vesztibuláris rendszer

A vesztibuláris rendszer a gravitációs nyomást, a fej helyzetét a föld felszínéhez képest érzékelő rendszer, a szemek, a fej, a test mozgását koordinálja. Hat az egyensúlyra, az izomtónusra, a látásra, hallásra és az érzelmi biztonságra. Az érzékelői a belső fülben találhatóak.[1] Mindemellett felelős még a motoros koordinációért és a hallásfeldolgozásért.

Túlérzékenység:

A vesztibulárisan túlérzékeny gyermekek nehezen viselik a mozgást. Előfordul, hogy találnak olyan mozgásformát, ami elviselhető számukra, de lehet, hogy csak bizonyos irányba: például jobbról-balra vagy éppen előre hátra.

Különböző formákban jelentkezhet:

• Nem szeret megállni, futni, nehezen sétál (erre kereshet „kifogást” is)
  • Lehet, hogy „értelmetlennek”, „butaságnak”, „fakszninak” tűnik, de nyomos oka van a gyermekünknek, hogy miért nem szereti
• Elmarad a finommotorika fejlődése
• Nem szeret folyamatos mozgásos tevékenységet folytatni
• Elképzelhető, hogy 30 mp után már leszáll a csúszdáról, a hintáról, és heves reakció jelentkezik (menekülj-harcolj)
• Lehet, hogy fél és frusztrálja, ha „lába elhagyja a talajt”

Fontos:

• Ha azt mondja a gyermekünk, hogy elég, akkor az ténylegesen azt jelenti, hogy elég.
• Ne erőltessük tovább a tevékenységet
• Lehet, hogy a kedvünkért próbálkozik, megpróbálja kibírni a helyzetet, de ez később meltdownhoz vezethet.

Vesztibuláris alulérzékenység - Ingerkereső:

• Ezek a gyerekek állandó mozgásban vannak és minél gyorsabb, minél „extrémebb” helyzetben vannak, annál jobban élvezik azt.
• A következő képpen kell ezt elképzelni:
  • Ülünk egy hintán, ami mozog, de az idegrendszerünk mivel alulérzékeny, nem érzi a mozgást. Nem dolgozza be rendesen. Így csak akkor tudjuk az ilyen mozgást élvezni, ha az idegrendszer a megfelelő intenzitású ingert kapja meg.
• Az ingerkereső gyermekek nehezen ülnek meg.
• Nem szédülnek
• Állandóan ficánkolnak.
• Futnak, és nem sétálnak.
• Nehézségeik vannak a finommotorika területén.