Szenzoros nehézségek, szenzoros különbségek
Szenzoros nehézségek, szenzoros különbségek
Ötletek, hogy hogyan segítsünk egy SPD-s gyermeknek a csoportszobában és osztályteremben
Sok fajta SPD-s gyermek létezik. Mindannyian egyedülállóak a saját módjukon. Pedagógusként (óvópedagógusok és tanárok) rengeteg gyermekkel találkozhatnak, akik sok olyan tünetet produkálhatnak, amelyeket nehezen tudnak értelmezni. Lehetnek olyan gyermekek a csoportban/osztályban, akik nem tudnak nyugton ülni, akiknek mindenhez hozzá kell, érniük vagy éppen nem tudnak hozzáérni semmihez. Lehet, hogy rágják a körmüket, a ruhaujjukat, vagy hirtelen, dühösen reagálnak vagy elbújnak az asztal alá. Vannak gyerekek, akik figyelmét minden eltereli és impulzívak. Ezek mind a Szenzoros Feldolgozási Zavar (SPD) nagyon gyakori tünetei. Sajnálatos módon ezeket a tüneteket gyakran magatartásisi problémaként, „rossz”, „hisztis”, „bomlasztó” viselkedésként kezelik.
De ez nem így van. Ezeknek a gyerekeknek szüksége van segítségre, megértésre, empátiára. Nem kell velük kivételezni, de meg kell tudni érteni, hogy mi az, ami történik, és hogyan tudjuk pedagógusként könnyebbé tenni mind a gyermek, mind a társai, mind a saját magunk, pedagógusok számára az osztályban/csoportszobában eltöltött időt. Kérdezzünk a szülőktől, akik információt tudnak adni arról, hogyan tudunk a gyermeknek segíteni.
A következő tippek segíthetnek mindenki számára elviselni ezt az időszakot. Ezek a tippek nem csak SPD-s gyermekeknek nyújthat segítséget, hanem a csoport/osztálytársaknak is.
Száj:
- Vizes palackok az asztalon (sportkupakos)
- Rágó (keretek között lehessen rágózni. Szabjuk meg szigorúan, mit lehet és mit nem!)
- Ceruzavédő (gumiból készült, a ceruza végére rá lehet húzni, így a gyermek nem a ceruzát/tollat rágja, hanem a gumit)
- Mély lélegzetvétel (sóhajtozás, hogy kieresszék a „fáradt gőzt”)
Mozgás:
- Bármennyire is nem úgy „viselkedik” egy gyermek az osztályban, ahogy „kellene”, ne büntessük azzal, hogy nem mehet ki szünetben az udvarra futkározni. Szükségük van a mozgásra, hogy elegendő ingerhez jussanak, vagy éppen megszabaduljanak a felgyülemlett ingerektől (pl. a legtávolabbi padon üldögéljenek fél órát a levegőn). Ez elősegítheti, hogy a következő órán a viselkedésük „jobb” legyen.
- Órákon keresztül egy széken ülni nagyon megterhelő tud lenni. Ha el tudjuk érni, hogy használhassanak a gyerekek fitnesz labdákat szék helyett, az sokat segíthet. Amennyiben olyan feladatok is vannak, ahol megoldható, hogy a gyerekek a földön üljenek egy körben és úgy beszéljék meg az adott feladatokat, hagyjuk, hogy akár hason fekve vagy oldalra dőlve könyökre támaszkodva vegyenek részt az órán.
- Bármilyen óráról is van szó, ha egy pár perc mozgással kezdjük az órát (egy kiválasztott közös dallal együtt), a feszültség kimegy a gyerekekből és könnyebben koncentrálnak.
Taktilis/proprioceptív
- Amennyiben lehetőség van rá, tartsunk egy dobozt a teremben: legyen ez tele kis labdákkal (Heki labdákkal - footbag), kis babzsák párnákkal, amik kézben elférnek, összenyomható gumilabdákkal, stb.), amelyeket az órán a gyerekek a kezükbe vehetnek, és azt nyomkodva levezethetik a stresszt.
- Só liszt gyurma, sima gyurma is használható stressz levezetésre, miközben az órai anyagot hallgatják.
- Lehet kapni fitnesz gumiszalagot, amelyet ha a pad alá kikötünk, arra rá tudja a gyermek rakni a lábát, és ez elég inger lehet, ha nehezen ül meg.
Auditív:
- Engedjük, hogy használjanak füldugót és fültokot, miközben dolgoznak (nem miközben elmondjuk, hogy mit kell csinálni).
Vizuális:
- Ha az osztályunkban van SPD-s gyermek, akit a vizuális ingerek túl tudnak telíteni, gondoljunk végig néhány dolgot:
- Ne legyenek a falak túlzsúfolva színes képekkel
- Ne lógassunk le tárgyakat a plafonról, mert ha fúj a szél, vagy húzat, van, annak a mozgása, az árnyék-fény játéka nagyon zavaró lehet egy SPD-s gyermeknek.
- Sajnos nagyon sok helyen fluoreszkáló/neon lámpák vannak, amelyek sok gondot okoznak az SPD-s gyerekeknek.
Szülőként és pedagógusként is az ismeretlenbe csöppenünk, mikor egy gyermek SPD diagnózist kap. Mivel ez még a társadalomban nem egy széles körben ismert neurológiai probléma, így hirtelen nehéz információt szerezni arról, hogyan is tehetjük könnyebbé a gyermek számára az óvodában/iskolában való részvételt. Nagyon fontos - ha nem is széles körben ismert -, hogy nagyon is valós, a mindennapokat, az óvodai/iskolai teljesítményt, a családi életet megnehezítő dologról van szó. A felmérések szerint minden 20. gyermeknek van valamilyen szenzoros problémája. Legyünk nyitottak, elfogadóak, és a rengeteg stressz, feladat ellenére is próbáljunk meg segíteni ezeknek a gyerekeknek!
Nagyon fontos, hogy tanulhassanak, hogy elfogadják őket, hogy nehézségeik ellenére teljes jogú tagként vehessenek részt az óvodai/iskolai életben!
Ahonnan az ötletek származnak:
www.AsensoryLife.org