Hogyan kezeljük a meltdownt csoportszobában/osztályteremben?
Hogyan kezeljük a meltdownt a csoportszobában, osztályteremben vagy bármely más szociális térben?
A legtöbb gyermek szeret közösségben lenni, ahol a pajtásaival játszhat, új dolgokat ismerhet meg. A gyerekek mindent megtesznek azért, hogy elfogadják őket, hogy amennyire lehet, besimuljanak a környezetükbe. Nem akarnak „rosszul” viselkedni vagy gondot okozni, ezt nagyon fontos szem előtt tartani, amikor egy gyermeknek meltdownja van. A felnőttek nagyon sokszor félreértik az ilyen szituációkat, hisz a meltdown nagyon hasonlít a hisztire, az akaratnyilvánításra, mégsem az.
Nem figyelemfelhívásról, elkényeztetésről vagy arról van szó, hogy a gyermek el akar érni valamit. Egy eltérő fejlődésmenetű gyermeknél is előfordul, hogy akar valamit, amit nem kaphat meg, de általában nem ez a helyzet.
Mi okozhat meltdown-t egy óvodai/iskolai környezetben?
- Ingertúltelítődés, amely nem csak egy, hanem több érzékszervet is érint
- Például:
- Megérkezés előtt mostak fel hipóval, így a szag nagyon erős.
- „Káosz” van a csoportszobában vagy az iskolai folyósón - hirtelen meglökik, hozzáérnek, stb.
- Túl nagy a zaj
- Ingertúltelítődés az ebédlőben vagy a tornateremben, az udvaron
- Nehéz kommunikáció - nem tudja kifejezni a szükségleteit
- Nem tud megküzdeni az új feladatokkal, helyzetekkel
- Nehezen megy neki a váltás (pl. egyik osztályból a másikba, osztályból az étkezőbe való áthelyeződés, stb.)
- Nem jelezték vagy csak nagyon röviddel előtte, hogy változás lesz (pl. helycsere az osztályteremben, vagy egyik helyről a másikra kell menni)
- Fáradt, nem kipihent
- Nem evett rendesen reggelit, vagy nem a megfelelő reggelit ette (pl. olyan ételt reggelizett, amire ételintoleranciája van)
- Helyettesítő óvonéni vagy tanár van
- Szünetben nem találja meg a lehetőséget, hogy levezesse a felesleges ingereket vagy megkapja azt, amire szüksége van
Hogyan is néz ki egy ilyen meltdown?
Nem könnyű kezelni, amikor több gyermekre is figyelni kell. Lehet „harcolj/menekülj” reakció szituációtól függően. Nagyon fontos, hogy kezelni tudjuk a meltdown-t, mert ha van még SPD-s (vagy más társdiagnózissal rendelkező) gyermek a teremben, lehet, hogy nála is megkezdődik a meltdown folyamata.
A meltdownba lévő gyermek:
- Üthet, rúghat, kiabálhat, lögdösődhet (pl. ha sorba állnak)
- Elfuthat, elbújhat (szék, asztal alá)
- Nem vesz fel szemkontaktust, „lekapcsol” a világról
- Összegömbölyödik és hintáztatja magát
- Befogja a szemét és fülét
- Sírhat, kiabálhat, síkithat
- Elalszik hirtelen
Hogyan kezeljük, hogyan reagáljunk?
Nagyobb, beszélő gyerekeknél, akiknek a csoportjában, osztályában SPD-s gyermek van, nagyon fontos - természetesen a szülővel egyeztetve és átbeszélve, az igazgatótól engedélyt kérve -, hogy beszéljünk a gyerekekkel. Mondjuk el az ő szintjükön, hogy mi az az SPD. Miért reagál, úgy ahogy bizonyos dolgokra. Fontos, hogy tudják mi is történik, hogy ne ijedjenek meg, illetve hogy megelőzzük az esetleges kiközösítést.
A fizikai korlátozás nem működik!!!!
Ne próbáljuk végig beszélni a helyzetet, ne tereljük a figyelmét, ne kiabáljunk vagy emeljük fel a hangunkat! Ez nem hiszti, ez meltdown!
Ne akarjuk, hogy a szemünkbe nézzen! Egy túltelítődött gyermek, akinek „tele van az agya ingerekkel”, nem tud ennek eleget tenni.
Semmi más dolgunk nincs, mint csökkenteni a gyereket érő ingereket! Ha tudjuk, vigyük ki a helyzetből. Ha van egy nyugodt sarok az osztályban/csoportszobában, ültessük le oda. Amennyiben nincs, vigyük ki a teremből. (Természetesen, ha egyedül vagyunk a gyerekekkel, akkor ez nehezen megoldható. Így legyen egy B tervünk az ilyen helyzetekre!)
Ha a szülők hagytak a gyermeknél fültokot, kedvenc plüss állatot, súlyozott mellényt, stb., ajánljuk fel neki ezeket.
Fogadjuk el, a meltdown-t annak, ami! Egy neurológiai reakció a környezeti ingerekre! Az empátia, az elfogadás és a megértés az, ami megváltoztat egy ilyen szituációt.
Végezetül - mégha nagyon nehéz is -, ne felejtsük el: nem direkt csinálja!!!!
Ahonnan az ötletek származnak:
www.AsensoryLife.org