Bevezető

Első gyermekes szülőként nincs összehasonlítási alap, hiába a tapasztalat, amit testvéreink nevelése során vagy esetleg bébiszitterkedés közben gyűjtöttünk össze. Hiszen teljesen más egy gyermekkel néhány órát eltölteni, mint napi 24 órában heti hét nap vele lenni. Nagyon fontos, hogy gyermekünk növekedése során tájékozódjunk a fejlődési szakaszokról, hogy tudjuk, mik lehetnek az első jelek, hogy valami nem úgy fejlődik, ahogy kellene.

Fontos, hogy ne hagyjuk, hogy a környezetünk elbizonytalanítson. A szülő ismeri legjobban a gyermekét, ha úgy érezzük, hogy valami nincsen rendben, jelezzük a védőnő és a háziorvos felé. Amennyiben úgy érezzük, hogy továbbra sem kaptuk meg a válaszokat, rengeteg alapítvány és szervezet működik, amely felméri a gyermekünket, és megmondja, hogy van-e probléma, vagy mi az, amire figyelni kell!

Ma már egyre korábban felismernek bizonyos problémákat, így a gyermekek korai fejlesztése megkezdődhet.

Nagyon fontos, hogy bár sokan jót akarnak, ne hallgassuk a rengeteg példára, jó tanácsra, amelyet kapunk - amennyiben úgy érezzük valami nincsen rendben -, hanem kérjük segítséget.

Az ilyen tanácsok, mint:

• „Az ismerősöm fia csak 4 évesen kezdett beszélni, alig lehet tőle szóhoz jutni.”
• „Én sem kezdtem el járni 2 éves koromig.”
• „Majd elkezd beszélni!”
• „Nem baj, ha kimaradt a kúszás, mászás, nálam is kimaradt, még sincs semmi bajom.”

Ezek és a hasonló mondatok rettentően elbizonytalanítják a szülőket, a problémák rejtve maradhatnak, és mire felszínre kerülnek, addigra már elképzelhető, hogy sok más nehézséggel kell megküzdeni.

A következő listákon a normál fejlődésmenet mellett, megtalálhatóak a Red flag-ek (figyelmeztető jelek), amelyek nem azt jelentik, hogy baj van, hanem hogy figyeljünk gyermekünkre. Lehet, hogy csak „később érő típus”, de az is lehet, hogy valami más áll a háttérben.

Fontos: Ezen lista csak tájékoztató jellegű! Nem helyettesíti a konzultációt szakemberrel! Ha gyanakszunk, keressük fel a védőnőt, gyermek-háziorvost, fejlesztőpedagógust!