Sport

“A motiváció elindít.
A megszokás mozgásban tart.”

Jim Ryun

A sportolás fontos a gyermekek életében. Átmozgatja őket, közösséget biztosít, motivációt adhat, megtanítja őket a kitartásra, a küzdeni akarásra és nem utolsó sorban jó móka.

Amikor szenzoros gyermeket nevelünk, sok mindent végig kell gondolnunk a sportág kiválasztása folyamán. Néhány tipp, hogyan válasszunk, mit vegyünk figyelembe.

• Magyarországon évente megrendezik a Nagy Sportválasztó hétvégét, amikor rengeteg sportág felvonul, és a gyerekek sok mindent kipróbálhatnak (https://www.sportagvalaszto.hu/).

• Gondoljuk végig - akár együtt a gyermekkel, ha már abban a korban van -, hogy mi az, ami érdekli, amit szívesen kipróbálna.

• A gyermek diagnózisától függően nézzünk szét, hogy mi lenne számára jól kivitelezhető.

  • Ha nehezen illeszkedik be, szorong új helyen, inkább befelé fordul és problémát okoz a kapcsolat kialakítás, inkább kis csoportos vagy egyéni lehetőséget válaszunk.

    • Például: tenisz, úszás, íjászat, futás, távolugrás, stb.

  • A csapatsportok nem minden gyermeknek jók. Akik szeretnek versenyezni, szeretik a megmérettetést, de nehezen viselik a kudarcot, a vereséget, azoknak nem biztos, hogy könnyű egy csapatban elboldogulni. Egy csapatsportnál mindenkinek ugyan olyan felelőssége van a játékban, együtt kell tudni működni. Ebbe nem biztos, hogy gyermekünk képes bekapcsolódni.

  • Ha kiválasztottuk a sportágat és a helyet, beszéljünk külön az edzőjével. Mondjuk el a helyzetet, a gyermek diagnózisait, problémáit, hogy mi az, amire külön kell figyelni. Biztosítsunk szakirodalmat vagy weboldalt, ahol az edző tájékozódhat a gyermekünk diagnózisáról.

  • Ha szükség van rá, biztosítsunk segédeszközöket (pl. fültok, napszemüveg, vizuális segédeszközök, kesztyű, stb.).

  • Az első edzés előtt menjünk el egy próba órára, ahol gyermekünk megismerheti az öltözőt, a többi gyermeket, az épületet, és hogy mi hogyan is zajlik.

  • Beszéljük át vele, hogy mi lesz az edzés menete (ha használunk vizuális eszközöket, napi/hetirend táblákat, kártyákat, rakjunk be a táskájába egy képekből előre elkészített táblát, hogyha bizonytalan lenne, meg tudja nézni).

  • Nézegessünk videókat, képeket az adott sportágról.

  • Mindig beszéljük át gyermekünkkel, hogy mi történt az edzésen, mi volt jó, mi okozott nehézséget.

  • Ha egyéni foglalkozások keretében sportol, beszéljünk időről-időre az edzővel, ő hogyan látja a gyermeket, miben kell esetleg segítség, vagy min kellene változtatni.

  • Mindig dicsérjük meg a gyermekünket.

  • Előfordulhat, hogy lesznek/vannak olyan időszakok, amikor nem tudja a gyermek az egész edzést végig csinálni. Engedjük, hogy abbahagyhassa, ezzel elkerülhetjük a meltdownt.

  • Fel kell készülnünk arra is, hogy nem biztos, hogy az első választás lesz a megfelelő. Lehet, hogy a gyermekünk sok mindent kipróbál majd, mire megtalálja a számára megfelelő sportot.