Azoknak a szülőknek, akiknek gyermeke nagyon nehezen etethető, nagyon kevés dolgot eszik meg, rengeteg fejtörést okoz, hogy milyen megoldást találjanak erre a mindennapi életet és együttműködést megnehezítő problémára.

Magyarországon még nem elérhető az evés-terápia, amit külföldön erre szakosodott fejlesztők végeznek, akár hónapokon keresztül is. Vannak bizonyos módszerek, amelyeket nálunk is használnak (ez általában a jutalmazós módszer) - valakinél beválik, valakinél nem.

Ennek ellenére az evéssel, táplálással kapcsolatos nehézségek nagyon megnehezítik a mindennapokat, a közösségbe illeszkedést. Azzal, hogy nem kapunk megfelelő segítséget (vagy azt a tanácsot kapjuk, hogy várjunk, életkori sajátosság) pedig nem jutunk előrébb. Az egyik legfrusztrálóbb és legstresszebb szituáció az, amikor egy szülő nehezen vagy nem tudja megfelelően táplálni a gyermekét.

Az evés – úgy mint a mozgásfejlődés, a beszédfejlődés - egy hosszú fejlődésen megy keresztül. Egy csecsemőt anyatejjel, tápszerrel táplálnak, majd fokozatosan hozzászoktatják a pépes, majd szilárd ételekhez. Kb. 2-3 éves kor között a gyermekek nagy része mindenféle ennivalót megeszik. Ebben a korban természetes fejlődési szakasz, hogy válogatnak, hogy bizonyos dolgokat elutasítanak, amit előtte megettek. Egy eltérő fejlődésmenetű gyermeknél lehetséges, hogy a természetes, a fejlődéssel együtt járó „válogatósság” későbbi életkorban jelentkezik. Szenzoros kamaszoknál előfordulhat, hogy az étkezés a hormonok tombolásával, újra felborul.

Milyen esetben kérjünk segítséget:

1. Ha nem hízik vagy fogy
2. Nem tud leülni velünk egy asztalhoz
3. Csak bizonyos ételeket eszik meg, és ez hosszabb ideig fennáll
4. „Válogat”, sír, kiabál, meltdownja lesz az evéssel összefüggésben
5. Gasztroentorológiai, emésztési problémák jelentkeznek (krónikus hasmenés, szorulás, haspuffadás, stb.)
6. Fuldoklik az ételtől, öklendezni kezd
7. Ha mi szülők is szorongunk a gyermek etetésétől, a közös étkezéstől

A gyerekek általában jól kiválogatják, hogy milyen ételekre, vitaminokra van szükségük. Sokuk maguktól egészséges étkezést állítanak össze. Esznek elég mennyiségű húst, gyümölcsöt, zöldséget, stb. Természetesen a szülő feladata, hogy ezt biztosítsa a gyermeknek.

A külföldi szakirodalom három nagy csoportra bontja a gyerekeket az étkezés területén:[1]

1. „A jó evő”: ezek a gyerekek szeretnek enni, érdekli őket az evés, és sok fajta ételt kipróbálnak.

2. „A válogatós evő”-(Picky Eaters): bizonyos dolgokat esznek meg csak, ennek ellenére az étkezésük kiegyensúlyozott lehet. Elég kalóriához jutnak.

3. „Ellenálló evők”-Food Aversion:

   • Sok ennivalótól irtóznak. Nem fogadnak el új ételeket, csak bizonyos, és nagyon kevés mennyiségű ételt esznek meg. Lehetnek olyan egészségügyi problémáik, amelyek miatt alapból nagyon nehezen lehet őket etetni. Az ilyen problémával küzdő gyerekeknek nagyon nehezen lehet kiegyensúlyozott étkezést biztosítani.

• Nagyon beszűkül, hogy mit eszik meg.(van, akik 10-15 fajta ennivalót is megeszik, van, aki ennél kevesebbet)

 

Csak bizonyos étel fajtákat eszik meg:

• Csak pépeset

• Csak ropogósát, panírozottat,

• Csak tésztát, húst

• Csak pékárut

• Az étkezésnél egy vagy több ételt is igényel, viszont csak ugyanolyan módon elkészítve eszi meg.

• Ellenállnak az új ételeknek, ha ilyet adnak nekik, sírnak, kiabálnak, öklendeznek, stb. Ez fakadhat a szaglás túlérzékenységéből.

A nehezen etethető gyerekeknél előfordul, hogy kiválasztanak egy bizonyos ételt, amit csak pontosan ugyanúgy elkészítve esznek meg. Egy idő után lehetséges, hogy mást választanak, és az előtte úgy szeretett ételt nem hajlandóak megenni. Nagyon fontos, hogy kísérjük figyelemmel, hogy mit és mennyi ideig eszik a gyermekünk. Ha hetekig csak mirelit húst, vagy almát, lekváros kenyeret eszik, beszéljünk a háziorvossal.

 

Környezeti tényezők- Kulturális különbözőségek

 A családok életében fontos momentum a közös étkezés. Ilyenkor összegyűlik a család, lehet beszélgetni a napi eseményekről. A mai rohanó, stresszes világban nem mindig marad idő erre. A gyerekek óvodában és iskolában ebédelnek, a szülők a munkahelyükön és nem biztos, hogy a hétközbeni rohanás, a különböző munkarend mellett marad idő, lehetőség esténként együtt vacsorázni.

Másik probléma lehet, hogy nincsenek keretek az étkezéssel kapcsolatban. Tehát mindenki akkor, azt és ott eszi hétvégén is, amit tud. Nem alakult ki az a rutin, hogy a család, a szülők együtt esznek a gyermekekkel. Előfordulhat, hogy a gyermek sokat nassol, és mire készen lesz az ebéd/vacsora már nem éhes.

A közös étkezést, diagnózistól függetlenül, meg kell tanulnia a gyerekeknek. Ha gyermekünk azt látja (ez a mai rohanó világ velejárója, idő hiányában nehéz mit tenni ellene), hogy a szülők csak be-bekapnak egy egy falatot, akkor számára ez lesz a természetes.

Minden családban vannak szabályok. Minden szülő hozott valamilyen étkezéssel kapcsolatos példát gyermekkorából:

• Vannak családok, ahol mindig ugyanakkor van az étkezés.

• Vannak családok, akik allergia, ételintolerancia, vagy más okokból diétásan esznek (tejmentes, gluténmentes, vegetáriánus étrend, stb.)

• Saját neveltetésünkből, gyermekkori tapasztalatainkból adódóan beépülhetnek bizonyos szokások, amelyeket nem tudatosan használunk:

  • Amíg nem ette meg mindenki az ételt, nem lehet felállni az asztaltól.

  • Nem szabad játszani az étellel (ez egy SZIT terápiában lévő gyermeknek, akinek fejlesztési feladatként megjelenhet az étellel való játék, nagyon ambivalens lehet!)

  • Meg kell enni a zöldséget, gyümölcsöt is.

  • Ne beszélünk teli szájjal

  • Nincs desszert, ha nem eszed meg

  • Nem lehet x ételt reggelire, ebédre, vacsorára enni (pl. nem lehet rántott húst enni reggelire)

 

Mit lehet tenni, avagy hogyan segítsünk egy nehezen evő gyermeknek:

1. Az első és legfontosabb feladat az elfogadás és a türelem.

   • El kell tudni fogadni, hogy a gyermekünknek problémája van az étkezéssel. Lehet, hogy ez az SPD-ből adódik, vagy más probléma, állapot miatt van.

   • Ne felejtsük el, hogy ez nem játszma, nem direkt csinálja.

2. Alakítsunk ki szabályokat és kereteket.

   • Üljünk le az egész családdal (azokkal, akik egy fedél alatt élnek) és együtt találjuk ki a közös étkezésekre vonatkozó szabályokat.

   • Írjuk össze néhány napig/hétig, hogy mi az, amit a nehezen etethető gyermekünk eszik:

     • Ha már abban a korban van a gyermekünk, készítsünk vele együtt egy tervet arra vonatkozóan, hogy azokat az ételeket, amiket megeszik, mikor és hogyan szeretné enni.

     • Ha nem tud még olvasni, készíthetünk képekből egy collage-t (montázs) vagy táblát, amelyre ki tudjuk rakni neki, hogy mit eszik. Így könnyebben tud választani.

 

• Ha a gyermekünk leül az asztalhoz, keretezzük be azt az időtartamot, amit ott „Kell „töltenie”. Erre lehet homokórát használni.

  • Amennyiben nehezen érzékeli az időt (ez egy természetes dolog gyermekeknél), használjuk a homokórát akkor is, mikor jelezzük neki, hogy hamarosan étkezésre kerül sor.

• Ha nem tud leülni az asztalhoz velünk együtt, akkor biztosítsuk neki azt a helyet, ahol nyugodtan ehet.

• Mindig kínáljuk fel azt az ételt is, amit tudjuk, hogy biztosan megeszik a gyermekünk.

  • Nagyon fontos, hogy olyan étellel is találkozzon, amit szeret. A terápia, a segítség célja nem az, hogy ne jusson elég kalóriához.

• Ismerjük fel szülőként, hogy ez nem egy játszma, itt nem lehet akarattal, erőltetéssel elérni, hogy megegye azt, amit elé rakunk. Nagyon fontos, hogy a gyermekünk érezze, hogy segíteni szeretnénk és nem „erőszakot” tenni.

 

3. Próbáljuk meg elkerülni a közös étkezésnél azt, hogy megbeszéljük, mit és mennyit evett azon gyermekünk, akinek nehézségei vannak. Koncentráljunk a pozitívumokra. Dicsérjük meg, ha megette, ha a szokásosnál több ideig ült az asztalnál, vagy éppen le tudott ülni ahhoz.

 

Hogyan segíthetünk még?

1. Beszéljünk a gyermekünk terápiáját vezető fejlesztőkkel.

   • Ha megoldható, legyen olyan rész a terápiának, amely az illatokkal, szagokkal foglalkozik.

   • Kérjük ki a véleményüket arról, hogyan tudjuk könnyebbé tenni az új ételekkel történő ismerkedést.

   • Ha arra gyanakszunk, hogy esetleg valamilyen gasztroenterológiai probléma áll a háttérben (allergia, ételintolerancia, reflux, stb.), forduljunk a gyermek háziorvoshoz, és kérjük beutalót a gasztroenterológiára.

2. Nagyon fontos, hogy foglalkozzunk az étkezési nehézségekkel. Kamaszkorban nagyobb problémák is adódhatnak, ha a gyermek nem tud, vagy nagyon nehezen alakít ki kapcsolatot az étellel.

3. Fontos, hogy megtaláljuk a terapeuták segítségével azt a módot, amivel gyermekünk számára könnyebbé tehetjük mind az étkezést, mind az új ételek megismerését és elfogadását.

   • Alakítsunk ki egy tervet:

     1. Írjük össze, hogy mit és mennyit eszik a gyermekünk.

     2. Gondoljuk végig a saját étkezési szokásainkat. Asztalnál ülve vagy menet közben eszünk? Van időnk arra, hogy nyugodtan leüljünk, vagy a munkánkból, az élethelyzetből adódóan sietve étkezünk? Mint minden területén az életnek, ebben is példát látnak a gyerekek.

     3. Egy gyermek, akinek nehézséget okoz az étkezés, természetes védekező rendszert alakít ki magának. A hozzánk közelállókkal, akik a gyermek életének részesei, beszéljük át a terveinket az étkezésre vonatkozóan. Ha látogatóba megy a nagyszülőkhöz, rokonokhoz és mi nem vagyunk vele, tudják, hogy mit kell tenni.

     4. Türelem és kivárás: egyik napról a másikra nem fog menni...

        • Idő kell ahhoz, hogy kialakuljon az új rutin. Nem csak a gyermekünknek, hanem nekünk is.

        • A saját családunkból, szokásokból adódóan, ha bizonyos szabályokat, rutinokat megtörünk, az egy nagyon nehéz és fontos döntés. Adjunk magunknak időt.

          • Pl. nem volt megszokott a szülő családjában, hogy TV, számítógép előtt történjen az étkezés. Ha úgy döntünk, hogy ezt megengedjük, mindenképpen hagyjunk magunknak időt.

        • Lehet, hogy az először kialakított terv nem működik. Várjunk türelemmel. Amennyiben eltelt néhány hét és nincsen változás, üljünk le újra azon személyekkel, akikkel a tervet kialakítottuk, és gondoljuk át, hogyan módosíthatjuk.

     5. Egy nehezen etetethető gyermek megnehezítheti a családi életet. Úgy alakítsuk ki a tervet, hogy az mind a gyermekünknek, mind a család többi tagjának megfeleljen. Olyan szabályokat és kereteket alakítsunk ki, ami mindenki számára elviselhető és kivitelezhető!

     6. Ha egy nap kimarad, vagy felborul a terv, nincs semmi gond - de legyünk konzekvensek, és másnap folytassuk ott, ahol abbahagytuk.

     7. Egyszerre csak egy oldalról „támadjunk”. Ne akarjuk az összes problémát, ami az étkezéssel kapcsolatos, egyszerre megoldani.

        • Mindig csak egy dologgal kezdjük, és próbáljunk abban konzekvensek lenni (pl. hétvégén együtt eszik a család).

        • Amennyiben az első nehézségeken, kitűzött célon sikerült átjutnunk, és beállt az új rendszer, kezdjünk neki a következőnek.

     8. Próbáljuk elérni azt, hogy az étellel történő találkozás örömet okozzon.

        • Fogadjuk el, hogy amikor egy gyermek nem eszik, vagy nem jut elég kalóriához, akkor szülőként sokszor a határainkra kerülünk.

        • Próbáljunk olyan helyzeteket teremteni, amikor együtt leülünk a gyermekünkkel, nem azzal a céllal, hogy megkóstoljon valamit, hanem azért, hogy ismerkedjen különböző ételekkel.

          • Pl.: fejtsünk babot, borsót együtt, stb.

 

Egy olyan gyermeket nevelni, aki nagyon nehezen eszik, nagyon nagy terhet ró a családra. Bármennyire nehéznek és kilátástalannak látjuk a helyzetet, ne adjuk fel. Előbb-utóbb megtalálhatjuk azt a módszert, amely mentén gyermekünk jobb kapcsolatba kerül az étkezéssel.

„Ne add fel.

A kulcstartón is általában a legutolsó kulcs az,

amelyik kinyitja az ajtót.”

 

Paulo Coelho

Ahonnan az öteletek származnak:

Lori Ernsperger, Ph.D. and Tania Stegen-Hanson, OTR/L: Just take a bite-Easy Effective Answers to Food Aversions and Eating Challenges!,