-
Egyrészről minden gyermek, szenzoros nem szenzoros, átmegy olyan fázisokon, amikor csak egy fajta ételt hajlandó megenni.
-
Próbáljunk nem stresszelni az étkezéseknél. Minél vidámabb az együtt elköltött ennivaló, annál kevésbé stresszel a gyermek az étkezés alatt.
-
Ne erőltessük, ha nem szeretné megenni, amit főztünk. Mivel az ingerekre való reakció órákon belül is tud változni, tudnunk kell szülőként, hogy nem direkt „kiszúrásból” utasítja el gyermekünk az ételt.
-
Meg kell próbálni a gyermeket bevonni a főzésbe, lehet, hogy könnyebben megkóstolja az ételt, ha ő is segített.
-
Sok szülő számára problémát okoz, ha a gyermek játszik az étellel. A SZIT terápia érzékelés fejlesztésének egyik játékos feladata, hogy játszunk az étellel. Így tapasztalják meg a gyerekek az étel állagát, illatát, stb. Fontos, hogy ne büntessük meg azért, mert játszik az étellel, a szenzoros gyermektől nagyon nagy teljesítmény, és nagy bátorságot igényel, hogy olyan dolgokhoz is hozzáérnek, ami számukra nehézséget okoz.
-
Vannak olyan gyermekek, akik szendvicset villával esznek, vagy nem kerülhet a köret és a hús egy tányérra. Fontos, hogy ezeket a „furcsaságokat” tiszteletben tartsuk, mert ugyan lehet, hogy nekünk szülőknek egy kicsivel több munkát okoz, viszont a gyermek lehet csak így jut elég kalóriához.
-
Tartsunk az asztalnál nedves törlőkendőt arra az esetre,h a problémát okozna az étel arcra vagy kézre kerülése.