Szülőknek - Szülőktől
Hogyan segítsünk eltérő fejlődésmenetű gyermeket nevelő szülőknek?!
"A nagy szeretet a nagy megismerés leánya.
Aki elzárkózik a megismeréstől, az nem tanul meg a szó valódi értelmében szeretni sem."
- Leonardo da Vinci -
Amikor szülőként diagnózist kapunk, választ a kérdéseinkre, a gyermekünk viselkedésére, megfordul a világ. Az egyik nehézség, amivel sajnos nagyon hamar szembesülünk, hogy meg kell értetnünk a környezetünkkel, hogy mi is a probléma, mit jelent a diagnózis, és hogyan is tudnak segíteni. Egy diagnózis megváltoztatja a nézeteinket, a terveinket, az egész életünket. Az első hetekben sokszor magányosnak, szomorúnak érezhetjük magunkat, és sajnálatos módon egy ilyen helyzetben, amikor probléma van egy gyermekkel - a diagnózistól függetlenül -, átalakulnak a kapcsolatok.
Íme néhány tipp, ami megkönnyítheti a kommunikációt az eltérő fejlődésmenetű gyermeket nevelő szülők és a normál fejlődésmenetű gyermeket nevelő szülők között.
-
„Hogy vagytok?”: Egy normális beszélgetés, az érdeklődés arról, hogy hogy van a család, nagyon sokat segíthet abban, hogy az eltérő fejlődésmenetű gyermeket nevelő szülők ne érezzék magukat kizárva a világból. Sokuk nagyon hamar izolálódásra kényszerül, mert a gyermeke „más”.
-
A diagnózis után nagyon sokat tud segíteni egy-egy telefonhívás.Nem kell hosszú beszélgetéseket folytatni, de nagyon sokat jelent, ha a szülők tudják, nincsenek egyedül.
-
Ha vannak a baráti családban nagyobb gyermekek, fel lehet ajánlani, hogy egy-egy játszóterezésre magunkkal visszük az érintett család nagyobb gyermekét/gyermekeit is.
-
Hagyjuk, hogy csak azon részletekről beszéljen a szülő, amiről szeretne. Ne tegyünk fel sok kérdést, mert nagy valószínűséggel maga a szülő sem tud mindenre válaszolni.
-
A diagnózis után ne csökkenjen a látogatásaink száma. Menjünk ugyanúgy, mint előtte.
-
Nem minden esetben kell a problémákról beszélni, néha elég, ha viszünk egy tál süteményt, egy kávét és egy képes újságot. Kell egy kis normalitás.
-
Vannak helyzetek, amikor jobb csak hallgatni. Hagyjuk, hogy a barátunk meséljen, ventiláljon, kiengedje a gőzt.
-
Előfordulhat, hogy a szülőknek segítségre van szüksége a hivatalos papírok kitöltésénél, ajánljuk fel a segítségünket, tudásunkat. Esetleg kísérjük el, mikor a szülő beadja az igényléseket.
-
Tájékozódjunk, olvassunk a barátunk gyermekének diagnózisáról. Így fel tudunk készülni, jobban megértjük a problémáikat.
-
Ajánljuk fel a segítségünket abban, hogy a barátunk pihenni tudjon akár pár percet is. Egy kávé erejéig figyeljünk a gyermekre. Öt perc csend nagyon sokat tud tölteni a szülőn.
-
Emlékezzünk a gyermek születés- és névnapjára. A szülőknek, akik eltérő fejlődésmenetű gyermeket nevelnek, nagyon sokat jelent, ha nem felejtik el a körülöttük lévők ezt a fontos eseményt.
-
Ha a barátunknak vannak még gyermekei, előfordulhat olyan helyzet, hogy a testvérek nekünk teszik fel a kérdéseiket, hallgassuk meg őket.
-
Dicsérjük a gyermeket. Minden szülő szereti, ha pozitív dolgokat mondanak csemetéjéről.
-
Vegyük észre a változást, a fejlődést, és beszéljünk róla.
-
Hangsúlyozzuk ki mennyit fejlődött, milyen ügyes, emeljük ki az erősségeit. Minden szülőnek jó hallani, ha a gyermekét elismerő szavakkal illetik.
Egy eltérő fejlődésmenetű gyermeket nevelni nem könnyű feladat, így egy ilyen család barátjának lenni is kihívásokkal jár. Mindkét fél oldaláról kompromisszumokat követel. A kihívások, a nehézségek ellenére lehetőség nyílik másként látni a világot. Megállni és rácsodálkozni a pillanatra, tanúja lenni apró csodáknak. Sokat tanulhatunk a bátorságról, a kitartásról, a küzdésről. A támogatásért - azért, hogy nem hagytuk cserben barátunkat egy ilyen helyzetben - pedig olyan nagy dolgoknak lehetünk tanúi, amiket nem biztos, hogy egyébként megéltünk volna.
„Egy barát bánatát megosztani könnyű, de rendkívüli karakterre vall,
ha képesek vagyunk osztozni sikere felett érzett örömében is.”
-Oscar Wilde –
Forrás:www.bandbacktogether.com/how-to-help-parent-special-needs-child/