Hogyan segítsünk időről-időre?

Hogyan segítsünk eltérő fejlődésmenetű gyermeket nevelő szülőknek - időről időre

Amikor bebizonyosodik, hogy valami nincsen rendben gyermekünkkel, megfordul a világ. Ahogy telik az idő, úgy szembesülünk újabb és újabb nehézségekkel. Nehézségekkel, amelyek megoldásához rengeteg energiára van szükségünk. Talán a diagnózis után sikerült átlendülnünk a „mélyponton”, felállt az új életünk, alkalmazkodunk gyermekünk nehézségeihez. Mégis vannak olyan helyzetek (bölcsőde, óvoda, iskola, vizsgálatok, stb.), amikor felszakadhatnak a régi sebek, amikor újabb és újabb „mélypontok” lehetnek.

Néhány tipp, hogyan vészeljük át ezeket a helyzeteket:

• Soha ne felejtsük el, hogy a gyermekünk sokkal több, mint egy eltérő fejlődésmenetű gyermek. Annál sokkal, de sokkal több!

• Mindenki másképpen próbálja „megemészteni” a diagnózist, a nehézségeket. Nincs „tökéletes” módszer. Van, akinek bizonyos helyzetek nem okoznak gondot, ami másoknak igen. Tartsuk ezt tiszteletben!

• Minden nehéz szituációban nekünk, szülőknek előre kell néznünk. Lehet, hogy az út, ami ránk vár, ködös és nem látjuk a végét, de nagyon fontos, hogy meglássuk a pozitívumokat is. Meglássuk a mosolyt, a kacajt, gyermekünk erőfeszítését, kitartását és bátorságát.

• Ne „bújjuk” állandóan az internetet! Egy-egy nehéz helyzetet mindenki másképpen old meg. Amíg valakinek „A” megoldás jön be, addig van, akinek a „B”. A saját belső hangunkat kövessük.

• Szülőként mi ismerjük a legjobban a gyermekünket. Hallgassunk a megérzéseinkre, és tegyünk meg mindent azért, hogy az „elég jó” döntéseket hozzunk. Harcoljunk a jogaiért, az érdekeiért.

• Ne felejtsük el, nem biztos, hogy gyermekünk ugyanazokat a tüneteket produkálja, mint egy másik ugyanilyen dianózissal rendelkező gyermek. Így nem biztos, hogy egy-egy szituációra úgy reagál, ahogy gondoljuk vagy „elterveztük”.

• Hagyjunk időt magunknak az olyan helyzetekben, amik nehézséget okoznak. Ha kell - próbáljuk meg ne a gyermekünk előtt - dühöngjünk, ventiláljunk, sírjunk. Ez teljesen rendben van. Emberek, szülők vagyunk nem könnyű élethelyzetben. Idő kell ahhoz, hogy meg tudjunk emészteni a stresszel járó szituációkat!

• Előfordulhatnak olyan napok, amikor úgy érezzük, hogy nem bírjuk, hogy minden összejött és kimerültünk. Nagyon nehéz, de kérjünk segítséget és fogadjuk is azt el! Egy baráttól, családtagtól vagy babyszittertől. Kell, hogy magunkra is tudjunk időt szánni, ha csak fél óráról is van szó. „Újra kell tölteni az elemeket!”.

• Keressünk hasonló problémákkal küzdő szülőket. A sorstársak sokat tudnak segíteni, már csak a jelenlétükkel. Ha nem kell elmagyarázni, hogy gyermekünk mit miért tesz, nem kell megértetni a „betegségét”, akkor rengeteg energiánk maradhat, hogy olyan dolgokról is beszélgessünk, amik mások számára természetesek.

• Eltérő fejlődésmenetű gyermeket nevelő szülőként sokszor szembesülünk olyan nehézségekkel, amelyeket nehéz lenyelnünk és amelyekre nem vagyunk befolyással. Mégis hinnünk kell, hogy idővel megtaláljuk a megoldásokat és a megfelelő segítséget.

Ahonnan az ötletek származnak:

https://www.bandbacktogether.com/how-to-help-parent-special-needs-child/