Hogyan beszéljünk gyermekünkkel az SPD-ről?

“Önmagunk megismerése a legnagyobb utazás,

a legfélelmetesebb felfedezés,

a legtanulságosabb találkozás.”

-Márai Sándor-

Eljön az a pont, amikor gyermekünk megérzi, hogy “más”. Hogy vannak dolgok, amikre ő másképpen reagál, másképpen él meg. Ez nem egy könnyű helyzet, hiszen ilyenkor rengeteg kérdést tesznek fel - sokszor zavarbaejtő kérdéseket -, amiket nem könnyű megválaszolni. Szülőként a reakciónk nem lehet ijesztő vagy reményvesztett, így jó, ha időbe felkészülünk a válaszokkal.

Néhány ötlet, hogyan beszéjünk a gyermekünkkel az SPD-ről és/vagy más társbetegségéről. Mindig a gyermek korának megfelelően beszéljünk vele.

• Bárhogy is döntünk azzal kapcsolatban, hogy beszélünk-e vagy sem gyermekünkkel a problémáiról, mindenképpen kialakulnak túlélési és megoldási stratégiáink, amik mentén menedzseljünk mind a gyermekünk-, mind a saját és családunk életét.

• Ha úgy döntöttünk, hogy beszélünk arról, mi is a probléma - mi a neve, stb. -, mindig pozitív oldalról (mégha ez néha nagyon nehéz is) közelítsük meg a témát. Emeljük ki azt, amiben erős, amiben nagyon ügyes, ami könnyen megy neki, stb. Dícsérjük, bátorítsuk! Elég negatívum éri nap mint nap…

• Próbáljunk meg úgy hozzállni a nehézségekhez, hogy ne alakuljon ki az “áldozat vagyok” érzés. Inkább azt próbáljuk megmagyarázni, hogy mindenkinek vannak erősségei és olyan területei, amiben kevésbé ügyes.

• Ha már olyan korban van, üljünk le együtt és írjuk össze, hogy mi az, amiben nagyon ügyes, amit szeret. Írjuk mellé, hogy miért szereti azt (pl. miért szeret pörögni,futni, stb.)

• Az erősségek mellé írjuk össze azokat a dolgokat is, amelyek nehézséget, problémát okoznak. Írjuk le azt is, hogy miért nehezek ezek a dolgok.

• Játszunk tippelőset. Beszéljük a családtagokról, barátokról, ismerősökről, hogy ők mit szeretnek és mit nem. Őket mi zavarja és mi nem, mit szeretnek nagyon, stb. Ezzel gyermekünk megértheti, hogy másoknak is vannak erősségei, nehézségei.

• Amikor listát készítünk az erősségekről és a nehézségekről, előtte fektessük le a szabályokat, hogy lehet és kell is őszintén beszélni a nehézségekről. Készüljünk fel arra, hogy a gyermekünk esetleg olyan dolgot mond, ami megbánt minket (pl. nem szereti, nehéz elviselnie a parfümünk illatát, de eddig nem mert szólni, stb.). Legyen olyan a kapcsolat, hogy ezt elmondhassa. Lehet, hogy megbánt vele, de nagyon fontos, hogy őszintén tisztázzuk a dolgokat!

• Lehet, hogy gyermekünk soha nem érezte még azt, hogy ő “más”. Számára az a normál, ahogy ő reagál. Fontos, hogy segítsünk neki megéretni, hogy az ő reagálása nem a ”normális érzékelés”, hanem az SPD.

• Beszéljünk arról, mi okoz nekünk problémát. Hogyan oldjuk ezt meg? (Olyan dolgot válasszunk, ami tudjuk, hogy nem ijeszti meg a gyermekünket!) Pédául: gyermekünk rajong a bogarkért, mi viszont nem szeretjük a pókókat. Mondjuk el neki, hogy miért van problémánk a pókókkal, miért félünk, és ezt hogyan oldjuk meg, hogyan küzdjük le a félelmeinket.

• Úgy beszéljünk vele, hogy megértse az érzéseinket, ahogy mi is megértjük az övét. Beszéljünk arról is, hogy más embereknek is vannak olyan dolgai, amiket nem szeretnek, és ettől ők is lehetnek frusztráltak. Nagyon fontos, hogy gyermekünk megértse, nincs egyedül a problémákkal, hogy minden embernek vannak nehézségei.

• Beszéljünk a konfliktusokról. Pl. ha gond van az evéssel, próbáljuk meg kipuhatolni, hogy az SPD miatt van-e a gond (tehát állaga,illata, stb.), vagy van valami más ami gondot okoz neki (pl. ahol ül,stb.). Vonjuk be, ha már elérte azt a kort, ezeknek a dolgoknak a tisztázásába. A gyerekek meglepően kreatívak tudnak lenni megoldásokban.

Hogyan magyarázzuk el?- Avagy a TV és az SPD hasonlata

• Minden háztartásban van TV. A TV-t satelitről és kábelről nézzük. Tehát ezeken keresztül kapja a jelet  a készülék, ahhoz, hogy müködjön.

• A TV nagysága változó lehet minden otthonban.

  • Vannak kis TV-k és nagyok, plazma TV-k, HD-TV-k, sztereók és nem sztereók.

  • A kép lehet sötét vagy túl világos, szemcsés, zavaros.

  • A hang túl hangos vagy éppen túl halk.

  • Lehet, hogy jól működik a távírányitó, de az is lehet, hogy nehéz váltani a csatornákat.

• A jel kivülről minden TV-hez ugyanúgy jön, de a készülék nem mindenhol ugyanolyan, és minden készüléknek más effektjei vannak.

• A TV nézés élménye változhat, a kábelen lehet javítani, a képen és a hangerőn is. Tökéletes nem lesz, de élvezhető lesz az adás.

• A kép az nem minden, fontos, hogy mi hogyan reagálunk, hogy mi mit rakunk hozzá, hogyan tudjuk értelmezni a látottakat/hallottakat.

Az SPD is ilyen. Kivülről jönnek az ingerek, de a feldolgozásuk nehezen megy. Idővel, fejlesztéssel a gyerekek megértik, hogy mire hogyan reagálnak, hogyan tudják megállítani az ingertúltelítődést.

Ahhoz, hogy a TV-s hasonlatot megértsék, menjünk el velük egy elektronikai cikkeket áruló boltba, ahol sok fajta TV van, és beszélgessünk arról, hogy mindenki másképpen érzékeli a külsö információkat. Ha megérti gyermekünk, hogyan működik az érzékelés, hogy mi az, ami a nehézségeket okozza, megérti az SPD-t.

Tehát:

• Ha a kép tiszta, a hang normál, a távkapcsoló jól müködik, akkor jól működő érzékelésről beszélünk.

• Amennyiben a kép zavaros, vagy állandóan változó, a hangerő is nehezen szabályozható, tehát nehezen értelmezhető, érzékelhető, hogy mi is zajlik éppen, akkor beszélünk SPD-ről. Nagyon fontos, hogy gyermekünk megértse, hogy ez nem egy félelmetes dolog. Nem kell megijednie, nem kell tartania ettől az állapottól.

Szülőként nem könnyű eldönteni, hogy mikor avassuk be a gyermekünket, hogy valójában mi is a problémája. Kor és érettség függő is, hogy mikor jelennek meg a kérdések, amelyek olykor nagyon zavarbaejtőek és őszinték. Nagyon fontos, hogy a gyermekünk tudja, hogy a problémája nem használható kifogásként vagy kibúvóként. Meg kell értenie, lehet, hogy vannak nehézségei, problémái, de erősségei is, és ezek mind hozzátartozó dolgok. De nem ezek határozzák meg őt. Gyermekünk nem csak egy SPD-s (és ha van egyéb társdiagnózis) gyermek, hanem egy különleges személy, aki bármire képes, amit elhatároz.

Nagyon fontos, hogy a rengeteg aggódás, nehézség, harc ellenére pozitívak legyünk. Hogy azt sugaljuk, lehet, hogy az SPD (vagy más társdiagnózis) sok gondot okoz, de mivel tudjuk, mi a baj, meg tudunk tanulni megküzdeni és együttélni vele. Az SPD (és más társdiagnózis) az elején olyan, mintha az embert hasbaütötték volna, de idővel, tájékozódással, információkkal felszerelkezve a fejlesztésekkel megtanulható együttélni vele.

"Én azt hiszem, gyereket csak úgy lehet nevelni,

ha az ember megtiszteli azzal, hogy komolyan veszi.”

-Szabó Magda  -

Ahonnan az ötletek származnak:

Terri Mauro:The everything parent’s guide to Sensory Processing Disorder