Inger és Érzékelés

Az inger[1]

Ingernek nevezzük azon külső és belső környezeti változásokat, amelyek az ingerlékeny szövetekbe anyagcsere változást, ingerületi állapotot váltanak ki. Beszélhetünk mechanikai (tapintás, nyomás, csípés, stb.), kémiai, elektromos, fény, hő és hangingerekről.

Az inger erőssége

Az inger erőssége annak energiájával mérhető. Ha a környezeti változás mértéke túlságosan csekély, akkor az inger gyenge, az ingerlékeny szövet anyagcseréjében nem következik be változás, vagy a változás körülírt (küszöb alatti) marad. Ha az inger erőssége elér egy bizonyos mértéket, az ingerület szétterjed az egész szövetben - ezt küszöb-ingernek is szokás nevezni.

Az érzékszervek az ingert négyféle szempontból értékelik: modalitás, intenzitás, hely, időtartam. Egy hangingert a két fül különböző időpontokban észlelhet; ez az időkülönbség teszi lehetővé a hangforrás helyének meghatározását. Az egyes receptorok csak bizonyos ingerekre érzékenyek: például a mechanoreceptorok a tapintás különböző altípusaira. Az intenzitásról és az időtartamról szóló információt a receptorok impulzusmintázattal kódolják. A receptor elhelyezkedése az inger helyéről informálja az agyat.

Modalitás[2]

Az inger modalitása egy érzékelhető fizikai vagy vegyi jelenség. Ilyen például a hang, a hőmérséklet, a nyomás, az íz. A modalitást elsődlegesen a receptor típusa kódolja, így lát az ember csillagokat a szemre mért ütés következtében. Az agyban az érzékszervi modalitásnak megfelelő területek fogadják és dolgozzák fel a beérkező információkat, így alakítva ki a tudatosan észlelt érzetminőségeket. Az egyes agyterületek az összes beléjük érkező jelet csak a nekik megfelelő modalitásúnak képesek feldolgozni; így jöhet létre a szinesztézia jelensége.

Érzékelés[3]

Az érzékelés a környezet bizonyos változásaira hangolt érzékszervek változásregisztráló folyamata. Ebben a folyamatban az adott érzékszervhez tartozó specifikus receptorok regisztrálják a környezet változását (az ingert), majd ezt az információt továbbítják (ingerület formájában) az idegrendszer központi részei (agy, gerincvelő) felé.